Bejelentés

Sanálatos módon most nincs annyi időm ,hogy gyakran tudjam hozni a részeket! Jön az év vége,készülni kell a témazárókra stb. Úgy döntöttem,hogy egy kis szünet kell,hogy kiszellőztessem a fejem, ugyanis mostanában semmi nem jön össze és tiszta ideg vagyok!

Amint lecsillapodtak itt körülöttem a kedélyek, és lesz időm azonnal hozom nektek azt a maradék 10 részt az évadból! nagyon sajnálom!!!! 

20.rész: Nagyobb gondok

 Leon szemszöge*

Ez az álom olyan volt,hogy szinte azt üzente békülj ki vele. Feltápászkodtam takaróm alól, és mikor megnyitottam a fiókomat észre vettem,hogy ma már küldtem egy e-mailt Violettának, de hát nem is voltam itthon ,hogy írhattam volna én.....

 

 

Violetta szemszöge*

Most álmomba még egy e-mail is bele rondított, vagyis a hangja mivel nem kapcsoltam ki a laptopot. Morcosan , talpam a fapadlóhoz zártam, és halk léptekkel elindultam íróasztalomhoz,

rákattintottam a kis borítékra, s az üzenet olvasásába kezdtem.

" Violetta! Nem hiszek neked! Lara elmondta azt amire gondoltál..és ez hülyeség,hogy lennék belé szerelmes..akkor nem maradtam volna bent veled abba a rohadt kórházba..nem is értem,hogy gondolhatsz ilyenre!! Na mindegy csak annyit akarok mondani,hogy vége!!!"

Ezektől a szavaktól könnyek kezdtek apránként gyöngyöződni szemembe, én pedig hagytam őket kibuggyanni szememből. Szipogva vissza sétáltam az ágyamhoz , majd párnámba és takarómba rejtőzve folytattam az egerek itatását. Nem lehet így vége,hogy..nem az igazságot tudja! Így nem!! De hiába teszek bármit az a hárpia bele rondít.

 

Másnap reggel*

 

Violetta szemszöge* 

Szomorúan tértem magamhoz álmomból, melyet az e-mail tett rosszá, borússá. de ma másra kell figyelnem, Marotti beszélni akar velem, és nem nézhetek ki úgy mint egy depressziós, tehát neki álltam magamat regenerálni , oda lépkedtem szekrényemhez, kivettem belőle egy fehér szoknyát, és egy kék felsőt. Pizsamám helyére vettem az előbb említett ruha darabokat, majd hajam formálásába kezdtem. Az ablakban terpeszkedő fésűmért nyúltam, majd elkezdtem hajamban megszüntetni a csomókat , miután ezzel végeztem telefonomért nyúltam, mikor

meghallottam ajtóm nyílását, oldalra kaptam fejemet de csak Angie volt az.

- Mi a baj?- nézett aggódó tekintettel nagynéném.

-Semmi..csak nem tudtam aludni!-válaszoltam .

-Ne haragudjatok,hogy zavarok de Vilu indulnunk kell!-jött be szobámba a készen létben álló federico.

-Rendben! Szia Angie!-mentem ki szobámból gyors léptekkel .

Megragadtam kis táskámat, melyet unoka testvérem hozott utánam. Majd kisuhantam a házból. 

-Vilu miért sietsz?- lépkedet utánam, hozzám képest lassú tempóban Fede.

-Nem akarok össze futni Leonnal!-válaszoltam, miközben megvártam unokaöcsémet, majd magam után húztam,hogy haladjunk.

-Miért? Nem haragudhatsz rá ennyire!!-lépkedett arcán " az elegem van" nézéssel díszelegve. 

-Képzeld ,hogy szakított velem egy e-mailben!-álltam meg, elmondtam Federiconak mire ő lefagyott.

Épp megszólalt volna mikor oldalról betoppant társaságunkba egy nem kívánt személy.....

19.rész: Két verzió

Leon szemszöge*

Nem értem Violettát, miért kell megsértődnie ha egyszer meg se mondta amiért dühös volt. 

Jó én is hibás vagyok , de azért igazán megmondhatta volna, és akkor mondjuk ő mellé álltam volna. Bár nem álltam senki oldalára, egyszerűen csak dühös vagyok amiért nem adta meg az okát a dühének. Már együtt vagyunk nem egy napja, nem lehet ,hogy annyira nem ismer ,hogy tudja rólam,hogy hiszek neki, de ha hazudik azt úgyis látom az arcán. Nem érdekel nem kérek bocsánatot, nem leszek ismét én az aki bocsánatot kér közben nem csinált semmit. Most haza megyek írok neki, ha nem válaszol majd megkeresem holnap.

 

 

Violetta szemszöge*

Dühösen bele morogtam egyet párnámba, mire ajtóm csukódását halottam . Felkaptam fejemet kispárnámból,hogy szemügyre vegyem ki az , de csak Federico vigasztaló tekintetével találkoztam.

-Ne szomorkodj Vilu!-ült le ágyam szélére Fede.

-Miért ne szomorkodjak amikor, az az ember akit a legjobban szeretek , velem szemben , egy másik lány pártját fogja!!-nyögtem ki és szememből csak úgy potyogott szomorúságom vize.

-Nyugalom!! Biztos vagyok benne,hogy ő is így érez!! De nem érzed,hogy neki is meg van az oka a haragra,hisz meg se mondtuk neki,hogy te  miért vagy dulkafulka!!-mondott Federico olyan szavakat amiken én csak néztem...mint borjú az új kapura.

- De most az miért baj??-kérdeztem tőle, nagyra nyitva pupillámat.

-Talán azért, mert így csak összezavartad!!-fogta meg kezem, és a szemebe mondta.

- Igazad van! El kell neki mondanom,hogy miért mentem oda!-tértem észhez.

-De ma már nem mert már nagyon késő van apád időszámításában, majd holnap a suliban!!-sóhajtotta Federico, majd arcán felragyogott egy mosoly.

-Jó...ja mond meg létszi apának,hogy nem megyek vacsorázni!!-válaszoltam Fedének, és nekem is felvillant valahogy arcomon egy kusza vigyor.

-Rendben! De viszont én megyek mert éhen halok! Ne hozzam fel a vacsit?-kérdezte már akkor mikor az ajtókilincsért nyúlt.

-Nem..szerintem lezuhanyozok és én alszok is! Elegem van ebből a napból!-dőltem hátra ágyamon.

-Rendben dulkafulka néni!-hadarta el gyorsan Federico, majd felé akartam dobni párnámat , ő kisuhant a szobából, így csak az ajtó fél fát találtam el. Elővettem pizsamámat, egytiszta fehérneműt és elindultam a fürdőbe. Az első amit megláttam az az a törölköző volt ami, levendula lila volt és rajta állt ibolya lilával a nevem. megnyitottam a zuhanyt és míg meleg nem lett a víz levettem magamról mai öltözékemet. Mielőtt beálltam volna a víz csóva alá, egy szoros kontyba össze fogtam hajam,hogy nem legyen vizes és gyorsan beálltam a zuhanyrózsa alá. miközben a vízcseppecskék simogatták arcomat eszembe jutott egy dallam, később ez mellé szöveg is társult és elkezdtem énekelni a zuhany alat

-Soy mi mejor momento y donde quiera yo voy.  -fürdőztem magamat, ezután lemostam magamról a habot, és elzártam a vizet. kiszálltam a zuhanyból és a törölközőmért nyúltam. 

Megtöröltem vele testrészeimet, és magamra húztam azokat a ruha darabokat amiket bevittem.

kiengedtem hajam , e cselekedet után majd kisétáltam a fürdőből. Szobámban ágyamra vetődtem, magamra húztam a takarót , ezután lekapcsoltam a lámpát, mert szerencsére a kapcsoló ott van az ágyamnál, szemhéjammal eltakartam a napvilágot és aludtam. ( Leon és Violetta egyszerre álmodják ugyan azt).

 

álmomból felriadtam, benne volt szinte az út amin Leonnal valószínűleg kell mennem. 

A megbocsátás tükröződött belőle,hogy hiába van Lara vagy Diego, mind a ketten nagyon szeretjük egymást, és semmi, de semmi nem választhat el minket!

Leon szemszöge*

Álmomban benne volt Lara, Diego és Vilu is. Benne volt az a dolog amiből csak sugárzodott ,hogy violettával mi akármennyire is haragszunk egymásra, nem tudunk, mert egymás nélkül az élet sem élet.

Sziasztok Juntosok! Ezen a köszönésen már régóta jártattam az agyam,hogy igen vagy nem..de végülis szerintem nem rossz. Na sajnálom az egy nap csúszást, de nem volt időm! Pénteken vagy csütörtökön hozom a 20.részt! kérlek titeket ha tetszett a rész hagyjatok magatok után nyomot!

Puszi mindenkinek: Tory

18.rész: Szívfájdalom

Violetta szemszöge*

Ahogy megláttam őt, a szívem majd kiszakadt a helyéről úgy futottam Leonhoz. Még észre se vett , de Lara felé már csak egy métert kellett megtennie.

-Leon!-üvöltöttem hangosan nevét.

-Violetta!Mit keresel itt?-nézett rám úgy mintha nem is tudná azt ,hogy ő hívott engem oda, de mondjuk most más volt az ok.

-Te hívtál ide!-válaszoltam neki, enyhén dühösen.

-Ez zárt körű edzés, úgyhogy menj el!-lépett barátom mellé Lara,szúrós tekintetet vetett rám , s fintorgott.

-Ja , persze! azt hiszed nem tudom , a kis titkodat! Majd ha fagy akkor hagyom itt veled a barátomat.

-Miről beszélsz?-kérdezte Leon, és felhúzta szemöldökét.

-Mindegy! De Lara biztos tudja miről beszélek!-tettem csípőre kezem, és Larára irányítottam tekintetem.

-Lara, Violetta miről beszél?-nézett rá Leon, s közben össze ráncolta homlokát.

-Nem tudom!-játszotta az ártatlant az előbb említett személy, miközben úgy elpirult mint a paradicsom.

-Na kicsim, majd később találkozunk! Jó?-mondta ki Leon e szavakat mire Lara arcára egy önelégült vigyor került fel.

-Ha te is tudnád azt amit én , akkor...-kezdtem el mondandómat, de Federico oda ért, és vállamra rakta kezét.

-Szia Leon! Violetta igaza van!-állt Fede az én pártomra, nem úgy  mint Leon.

-Miben? Miről van szó?-Leon tekintetéből lelehetett olvasni , az érthetetlenséget, és az enyhe dühöt.

-Ha elmondanánk úgy sem hinnél nekünk!-feleltem , már a könnyektől begyöngyöződött szememmel rá nézve.

-Na de ,mondjátok el!-biztatott minket Leon, arra,hogy mondjuk el, de szemeiből láttam,hogy nem hinne nekem.

-Nem érdekel! Menjetek el már mondtam!!-üvöltött ránk Lara.

-Mások átverhetsz, de minket nem!-vetettem rá dühös tekintetemet.

-Jól van Violetta!! Majd megbeszéljük!!-üvöltött ránk Leon is,vagy más szóval mondva a kis..fú szavakat nem találok rá lány mellé állt. Nekem erre még jobban könnybe lábadt a szemem, és elfutottam.

Federico szemszöge*

Én még egy utolsó szúrós tekintetet, vetettem rájuk, majd elindultam unokatestvérem után.

-Violetta várj!!-kiáltottam utána , mire ő megtorpant.

-Federico, ellenem fordult, és még le is üvöltötte a fejemet!!-értem útól, és amikor meglátott belekezdett a beszédbe.

-Nyugalom! Gyere menjünk!-érintettem meg vállát, és szemem sarkából megláttam Leont kinek szeméből látszott, egy minimális megbánás is, a düh mellé.

Elindultunk haza, de Vilu könnyeit, sajnos nem tudtam eltüntetni arcáról. Végig lépkedtünk a macskaköves járdán, majd már otthon is voltunk.

-Fede, ha apa kérdezi nincs semmi bajom!-törölte le arcáról a könnyeket, de szeme kisírt szeme mindent elárul.

-Rendben!-válaszoltam neki, legalább én legyek mellette. Szerény véleményem szerint, Leon részéről ez nagy hülyeség volt,hogy nem a barátnője mellé állt, hanem még rá is üvöltött.

Kinyitottam a ház ajtaját, majd gyorsan felvezettük lépteinket a lépcsőn, szerencsére senki nem volt a láthatáron, de a konyhából Olga és Ramallo veszekedése hallatszott ki. Bementünk Violetta szobájába, mikor ő ágyára vetődött. 

Sziasztok! Sajnálom sok késést! De nem volt időm, mivel az órarendem változása miatt kevesebb időm volt, ezért nagy valószínűséggel, csak hétvégén lesz időm az írásra, vagy esetleg hétfőn ! De ha minden jól megy , és nem lesz ma semmi dolgom, akkor majd begépelem az új részt, de csak holnap rakom ki!

Puszi Mindenkinek!!!

16.rész: A meglepetés

Violetta szemszöge*

Miután az ajtó nyitással végeztem , apa volt az egyetlen akit láttam mintha a többiek eltűntek volna. Oda futottam ehhez a személyhez , mire ő szorosan magához ölelt. Ezután felemeltem fejemet és apa arcára pillantottam, s észre vettem ,hogy apu szája beszédre nyílik.

-Fordulj meg! - mondta apa, de nem értettem, egy apa nem ezt mondja a lányának mikor haza jön a kórházból. Elvégeztem azt a cselekedetet ami apukám mondatát alkotta . Mikor megfordultam megláttam a meglepetésemet, s felkiálltottam.

-Federico!-kiáltottam unokatestvérem nevét. Átszeltem az egész nappalit , és Fede nyakába ugrottam, szó szerint.

-Szia!-kapott el mosolyogva, és pár percig el sem engedtem, annyira boldog voltam,hogy újra itt van, hisz már nem láttam csak nem egy éve.

-Te meg mit csinálsz itt?-néztem rá csodálkozva.

-Véget ért a turné, úgyhogy itt leszek egy darabig!-húzta félre száját Federico majd ismét mosolyra irányította.

-De hát az tök jó!-öleltem meg megint.

-Tudom! Velem mindenki jól érzi magát!-utánozta Ludmillát Fede, és úgy csinált mintha hátra lendítené a haját.

-Jaj, ne utánozd azt a hárpiát!!-sóhajtottam egyet , majd megráztam fejemet.

-Rendben!-mondta úgy mint egy kisgyerek , és mellkasára hajtotta a fejét.

-Jaj bocsánat, Mr. Egó !-helyeztem két kezem a szívemre s megbánás színleltem.

-Minden meg van bocsátva!-kapta fel kobakját , és arcára újra kiült egy önelégült vigyor.

- Tényleg, apa hol van Jade?-fordultam meg , és ránéztem apára. Ja és ,hogy félre értés ne essék, oltárira nem hiányzik az életemből az a hárpia.

-Szakítottam vele!-felelte szemrebbenés nélkül , tehát nem viselte meg nagyon. Ebben a mondatban minden benne volt amit hallani akartam már nagyon régóta hallani akartam.

Tudom most úgy kéne csinálnom mintha sajnálnám, pedig már csak hajszál távolságra vagyok attól ,hogy örömömbe ne ugorjak fel az asztalra s ne kezdjem el örömtáncom. Akarva vagy akaratlanul egy hatalmas vigyor termett ott az arcomon, Federicora pillantottam és az a mosoly még mindig ott ékeskedett az arcán, hisz ő is utálta azt a banyát. Ezután újra apára néztem és ő is szélesen mosolygott és csillogó szemekkel nézett a mi környékünkre.

17.rész: A bonyodalom kezdete

Violetta szemszöge*

Apa, tudom sajnálnom kéne , de ez volt életed eddig legjobb döntése!-néztem apára s a vigyor az arcomról letörölhetetlenné vált.

-Violetta!-szólt rám Angie szigorú hangon .

-Ne Angie, hagyja! Örülök ,hogy az a nő többet nem kotnyeleskedik bele az én kapcsolatomba a lányommal!-csitította apa Angiet, majd összefonta karjait. Látszott apán,hogy nem csak ez az oka,hogy szakított vele, de ez engem most teljesen nem érdekelt. Csak az számít,hogy Jade eltűnt az életünkből.

-Gyerekek menjetek fel az emeletre, most valamiről beszélnem kell, ami csak a felnőttekre tartozik!-küldött fel minket apa. Mi erre, lépteinket felvezettük a lépcsőn és be balagtunk a szobámba.

-Violetta ez most ,hogy van?-kérdezte Fede miközben becsukta az ajtót.

-Mármint, mi?-feleltem kérdéssel, s közben letelepedtem ágyam szélére.

-Hát ez! Te és Leon, és ott van Diego és Lara is!-válaszolt gyorsan elhadarva szavait, és leült mellém.

-Ki az a Lara?-néztem unoka testvéremre , tudatlanul.

-Ja hát, Leon szerelője ott a pályán, és szerelmes Leonba!-magyarázta el Federico annak a csajnak a személy azonosságát.

-Te honnan tudod ezeket?- tekintettem Fedére csodálkozva.

-Camilla!-felelt , és erre a névre meg rezdültem. Hogy lehet ,hogy egy ilyen nekem egy ilyen mellbe vágó dolgot , nem mondott el nekem.

-Federico! Most ki kell mennünk a pályára!-szóltam fel, olyan határozottan mint még eddig soha.Megragadtam Fede kezét és le rángattam a lépcsőn majd ki a házból. Most teljesen nem érdekelt,hogy azok a személyek akik a nappaliban voltak mit gondoltak, csak az érdekelt,hogy megkel akadályoznom ,hogy az a Lara a közelébe férkőzzön a barátomnak.

-Vilu nyugi!-próbálkozott Federico azzal ,hogy lenyugodjak.

-Te ilyen helyzetbe nyugodt lennél?-néztem rá kérdően, s elengedtem a kezét.

-Nem!-válaszolt szemét egy ütembe forgatva fejével.

-Akkor meg, ne mond azt,hogy nyugodt legyek! Gyerünk!-mondtam még mindig kicsattanva a dühtől. megint megfogtam Federico kezét mivel máshogy nem tudott volna haladni a fiatalember az én tempómban. Pár perc múlva oda is értünk mivel fény sebességgel haladtam.

Mikor oda értünk , kezem elvált unokatestvéremtől , mert megláttam leont aki épp a lány felé közeledett. Elkezdtem olyan gyorsan rohanni ahogy csak tudtam. Szerintem még nem fogok szólni arról,hogy Lara szerelmes belé, de biztos nem hagyom,hogy valaha Leonhoz közelebb álljon mint szerelő.

15.rész: Irány haza!

Violetta szemszöge*

Miközben ettünk Dr.Walastro , kivette azt az utálatos kanült a kezemből.

Ezután Leon kivitte a tálcát , majd be sétált a fürdőbe és átvette a pizsamáját, vissza sétált hozzám, s oda feküdt mellém. Átkarolta derekam, én mellkasára hajtottam fejemet, és mellé helyeztem a kezemet. Rögtön elaludtunk , és már bezsongva vártuk a holnapot.

Másnap 9 órakor*

Hangokra ébredtem,  és mielőtt kinyitottam volna szemet  megdörzsöltem. Leon már talpon volt és a ha jól láttam , a cuccai pakolásával most végzett.

-Jó reggelt!-mosolygott rám majd, oda lépett hozzám , és nyomott egy puszit az orromra.

-Máris megyünk?-kérdeztem miközben felültem az ágyon , s nyújtózkodtam.

-Igen! Készülődj el és akkor már mehetünk is!- felelt , miközben oda rakta a ruhámat az ágyra és a cipőmet. Beballagtam a fürdőbe majd magamra kaptam a ruha darabokat meg a cipőmet, valahogy megcsináltam a hajamat normálisra majd ki is léptem abból a helyiségből.

-Mehetünk!-szóltam oda Leonnak hatalmas mosollyal  az arcomon.

-Rendben!-válaszolt kezében a csomagja , ezután oda lépett mellém , átkarolt és így vonultunk ki az egész épületből. Már csak 2 méterre voltunk az autótól, mikor Leon elém sietett s kinyitotta nekem az ajtót.

-Hercegnő!-irányította felém Leon a kezét. Ezután lehajtottam fejemet , nehogy beverjem a gépjármű tetejébe , e közben pedig végig hatalmas mosoly ékeskedett arcomon. Letelepedtem a puha huzattal ellátott ülésre, és becsatoltam övemet. Leon oda ült a volán mögé, majd pár perc múlva már mentünk is haza. Szavakba nem tudom önteni,hogy mit érzek , nagyon boldog vagyok ,hogy végre haza mehetek. Találkozhatok apámmal , Angievel , Olgaval, Ramalloval, a tanáraimmal , és persze a barátaimmal. Remélem az a meglepetésem , az ,hogy apa szakított  Jade-el. De Marotti, miért akar velem beszélni? Még gondolkoztam volna de már meg is érkeztünk. 

-Te nem jössz be?-fordultam Leon felé.

-Nem! Mennem kell edzésre, de majd gyere ki a pályára!-felelt, mosolyogva , ezután felém hajolt arcomhoz érintette egyik kezét , majd megcsókolt. 

-Rendben! Szia!-szálltam ki a gépjárműből , és ő elment. Elindultam a hát felé, végig lépkedtem a macska köves úton , majd egy gyors mozdulattal elfordítottam a kilincset , és szó szerint belöktem az ajtót.

Sziasztok! 

Remélem tetszett a rész! Ha igen hagyjatok magatok után nyomot , kérlek titeket!

Köszönöm az előző résznél a két komit! Nagy valószínűséggel holnap hozom az új részt, és ha lesz időm mindennap új részt hozok nektek! De ha nem lesz időm akkor két naponta!

Puszi: Tory

14.rész: Az üzenet

Violetta szemszöge*

- Na látod, túl élted!-nézett rám Leon s egy hatalmas vigyor felragyogott arcán.

-Ja , valahogy!-mondtam szememet egy ritmusba forgatva fejemmel.

-Jaj , nem volt ez olyan szörnyű!-billentette oldalra fejét Leon. Énerre csak kamu mosolyra húztam számat.

-Na , mindjárt jövők! Behozom a vacsit!-állt fel Leon a székéről majd elindult az ajtó irányába.

-Khm!-köszörültem meg torkomat és Leon rögtön tudta miért ezért vissza fordult. Oda ballagott mellém lehajolt , majd rövid csókot nyomott ajkaimra.

-Na ,most már mehetsz!-hagytam jóvá Leon távozását. Ő csak mosolygott e szavakra majd kiment a szobából. Éppen beakartam csukni szememet mikor a mobilkészülék-hangja megakadályozta ezt a cselekedetet. A jobb kezemmel valahogy kitapogattam az éjjeli asztalon , s magamhoz vezettem a telefont. Felnyitottam majd láttam ,hogy jött egy üzenetem.

Diego írt:

"Szia Vilu! csak üzenetben mertem írni, nehogy baj legyen belőle! de mindenképpen szerettem

volna neked mihamarabbi ,jó bulást kívánni!  Puszi: Diego"

Miután ezt elolvastam megváltozott a véleményem a fiúról. Talán mégsem olyan nagy képű és arrogáns alak, lehet,hogy Naty félre hallott valamit ,mikor mesélte azt,hogy Ludmilla és Diego szövetkeztek ellenem és Leon ellen. Az agyam rögtön elkezdett ezen kattogni. De ebben a pillanatban belépett Leon , mire én rögtön bezártam az üzenetet.

-Mi volt , ez?-nézett rám nagy szemekkel Leon.

-Semmi , csak megnéztem az időt!-néztem rá ártatlan arcot vágva  s csíkká préseltem számat.

- Na ,mond el! -tette le a kis asztalra a tálcát s szúrós tekintetét rám irányította.

-De nem leszel dühös!-hajtottam le fejemet amit rögtön vissza is állítottam  .

-Nem mondjad!-ült le mellém s közben kezét enyémre csúsztatta.

-Diego , írt!-sóhajtottam egyet , s villám sebességgel elmondtam e szavakat.

-Mi ! Mit írt?-állt fel Leon és dühösen föl le kezdett járkálni.

-Csak mihamarabbi gyógyulást kívánt! Leon, megígérted ,hogy nem leszel dühös!-próbáltam leállítani.

-Már ,hogy ne lennék dühös mikor egy ilyen dolgot ,úgy kell kihúzni belőled!-fordult felém s szemeiben csak a dühöt lehetett látni.

-Azért nem akartam elmondani,mert tudom ,hogy reagálsz rá!-emeltem Leon hangszíntjével egy magasságba szavaim.

- Miért ne reagálnék így rá! Mikor tudom ,hogy ő is szeret téged annak ellenére ,hogy Ludmillával szövetkezett ! Bármikor mondhatod azt ,hogy vége és más kor meglátlak Diegoval sétálgatni!-háborodott fel még jobban.

-De ez nem fog megtörténni! Gyere együk meg a kaját és utána meg alszunk.-mondtam neki mosolyogva s közben fejemmel ráböktem a mellettem lévő helyre. Leonnak dühös szeméből most már minimális nyugodtság tükröződött , és letelepedett mellém a tálcával együtt.

Sziasztok!

Remélem tetszett a rész! amint tudom hozom az új részt! Köszönöm a pipákat és a komikat!

Puszi: Tory

 

13.rész: Látogatók

Violetta szemszöge*

- De jó , ez egyre csak jobb lesz!-válaszoltam a szabad karommal rá ütve egyet az ágyra.

-Na nyugalom kicsim!-állt fel Leon majd nyomott egy puszit az orromra.

- Ó..ó!-sóhajtottam fel , abból az okból ,hogy már futás hangot halottam a folyosóról és biztos nem az orvos rohangál ilyen hangosan.

-Ne félj, itt vagyok!-fogta meg kezemet Leon és miközben e szavakat ejtette ki száján próbáltam minél kevésbé arra gondolni,hogy mindjárt "beúsznak" az ajtón.

-Vilu úgy aggódtunk érted!-rontott be az ajtón Fran ,és utána Cami, Broadey, Maxi, majd végül Andres.  Miután a drága "halacskák" bejöttek s nyakamba borult mindenki.

-Jaj, én is jövök4- állt fel Leon és ő is csatlakozott.

-Gyerekek , nem kapok levegőt!-szólaltam meg halk hangon mert már nem kaptam levegőt.

- Rendben!-reagáltak kamu sértődöttséggel és elemelkedtek tőlem.

-Ja  Vilu  , nyugi nem maradtál le semmiről! Gregorio szokásos üvöltözése órán senkit sem érdekel!-nevette el magát mondata végén Maximiliano.

-De csak ezért ilyen mert ,holnap lesz a Retro buli!-szólalt fel Broad , szokatlanul mivel utálja Gregoriot.

-Broad, te most megvédted Gregoriot!?-néztem rá kérdően mutatva.

-Mi? Pf..! Violetta hülyeségeket beszélsz!-legyintett egyet Broadey, s fütyörészni kezdett.

-De , Vilunak igaza van! Haver beléd csapott a villám?-értett egyet velem Maxi.

-Nem megvédem, csak lefektetem a tényeket!-védte meg magát Broad.

-Na mindegy srácok lapozzunk, Vilu holnap amikor hazaérsz lesz egy meglepetésed, apád haza jött Mexicóból. De ez még nem minden Marotti beszélni akar veled, a másik meglepetést meg nem mondhatom meg!-terelte el a témát Francesca.

-Mégis miről akarhat velem beszélni a u-mix producere?-néztem végig rajtuk kérdően nézve s közben felhúztam szemöldökömet.

-Azt nem mondta!-vonta meg vállát Camilla.

-Elnézést, de vége a látogatási időnek!-lépett be egy nővér az ajtón ,akinek ha jól láttam a névjegykártyáját az a neve ,hogy Matylda.

-Rendben! Akkor sziasztok! Holnap találkozunk! -álltak fel a srácok és elindultak ki az ajtón.

-Nagyon szeretlek!-ölelt meg gyorsan Francesca.

-Én is! De holnap találkozunk!-válaszoltam neki és végül már ő is elindult ki az ajtón. 

Fran volt így ugye a sereg hajtó , mert ő maradt bent utoljára  és az integetéssel sem állt volna meg ha Camilla nem húzza el magával.

Sziasztok!

Sajnálom a sok késést! nem fog többet elő fordulni. Ha tetszett a rész , kérlek titeket komizzatok ugyan is érdekel a véleményetek! Amint lehet hozom az új részt!

Puszi mindenkinek!! 

 

 

 

 

 

 

12.rész:Ébredés

Leon szemszöge*

Eljött a reggel is és Violetta még mindig nem nyitotta ki csillogó szemeit. Én még jobban szorítottam gyönge és mozdulatlan kezét majd ránéztem és elkezdtem hozzá beszélni.

-Vilu! Vilu kelj fel! Kérlek!-mondtam szomorú hangon és kicsit megkocogtattam a vállát.

Ő még mindig mozdulatlanul  feküdt ugyan abban a pozícióban. Éreztem ,hogy szemem könnyekkel gyöngyöződik tele és azok legördülnek arcomon. Arcom tenyerembe temettem és megtöröltem szemeimet.

-Leon! Hol vagyok?-szólalt meg egy lágy hang ami kiköpött olyan volt mint Violettá-é.

Tenyereimet elemeltem egy gyors mozdulattal arcomból, és ő volt az. Számat mosolyra húztam

és bele temettem magamat nagy gesztenye barna szemeibe.

Violetta szemszöge*

A sötétségből világosság tárult szemeim elé, de más volt a helyszín. Lila falak helyett itt fehérek voltak. Nem volt hatalmas ablak rajta, és a képeim sem voltak rajta. Fehér ajtó helyett egy barna terpeszkedett a szoba elején. Ezek után ismertem fel a helyet ez egy kórházi szoba. A bal karomban erős fájdalmat éreztem ezért tekintetem rá irányítottam. Hát persze,hogy fáj egy kanul ékeskedett benne.

-Leon, elmondanád mit keresek én itt a kórházban!-néztem rá kérdően.

-Hát mire emlékszel?-kérdezte mosolyogva.

-Arra ,hogy elájultam a szobámban!-válaszoltam neki gyorsan, szinte elhadarva.

-Pillanat szólok az orvosnak!-állt fel majd kisétált a szobából. Szuper, az egyetlen ember aki eltudná mondani mit keresek én itt az az orvos és aki most sétált ki az ajtón.

-Szerbusz Violetta!-jött be mosolyogva az orvosom Dr. Walastro.

-Jó napot!-köszöntem vissza és próbáltam leplezni bizonytalanságomat előttük, mivel még mindig nem értem ,hogy miért vagyok itt.

-Nos hát, egy alergiás roham miatt kerültél ide! Ez a fiatal ember rohant be veled az épületbe!-mutatott Leonra a doki, mire ő elmosolyodott majd rám nézett.

-Ma este kiszedjük a kan-ült a kezéből és most megkapja az utolsó adag gyógyszer!-folytatta az orvos majd besétált egy nővér az ajtón akinek ha jól láttam a név tábláját az a neve ,hogy Florencia. Oda adott Dr. Walastronak egy injekciós tűt mire ő   a kanülbe helyezte és bele fecskendezte azt az egész löttyöt. Szegény Leon kezét úgy megszorítottam mivel ott ült mellettem és nagyon fájt. Rosszabb mintha kanül nélkül adnák be. Mikor véget ért az olyan volt mintha ezer követ levennének a vállamról.Maga a megtestesült szabadság.

-Viszlát! Este majd jövünk!-mentek ki az ajtón csak Leon maradt bent.

-Készülj mindjárt jönnek a srácok!-mondta mosolyogva,mire nekem kitágult a szemem és úgy néztem rá.

11.rész: Ó ne!

Leon szemszöge*

Már 15 perce ott álttam az autóval a ház előtt de Vilu még mindig nem kanyarodott ki az ajtón. Én aggoódni kezdtem miatta mivel, tudom ,hogy egyedül van és soha nem  szokott késni. Hívatlanul bementem a házba, egyenesen a barátnőm szobája felé vettem utamat. Mikor oda értem az elóbb említett hely ajtaja elé és elfordítottam egy gyors mozdulattal a kilincset majd belöktem az ajtót. Violetta ott hevert a földön fal fehéren és mozdulatlanul  és fal fehéren. Én oda csúsztam mellé  és egyből felkaptam majd kirohantam vele a házból.Óvatosan behelyeztem a gépjárműbe, majd én is beültem és elindultam egyenesen a kórház felé. Próbáltam óvatosan de gyorsan haladni nehogy megsérüljön hiszen nem tudkapaszkodni. Mikor oda értünk lassan kiemeltem a kocsiból majd berohantam vele az épületbe.

-Orvost! Gyorsan!- kiáltoztam mire egy halom fehér köpenyes ember vett körül és bámulták a karomban fekvő Violettát.

-Mi történt?- kérdezte az egyik.

-Nem tudom így találtam rá! -válaszoltam kétségbe esett hangon. Kivették kezemből,majd rá helyezték egy me tős ágyra melynek négy lába végén kis kerekek voltak. Figyelmesen végig követtem ahogy Violettát bevitték egy nagy ajtón a folyosó végén. Hirtelen azt se tudtam ki vagyok, csak azon tudtam jártatni az agyamat,hogyha nem hozzák ki minél hamarabb a barátnőmet onnan én megőrúlök!  Elővettem mobilomat a zsebemből és Angienek irtam egy sms-t ,hogy mi történt Violettával. Én kétségbe esve föl le járkáltam ,hátha le tudok higgadni. Gondolataim úgy váltották egymást mint a villám. De egy közös volt mindegyikben, Viluról szóltak. Az ajtó csapodására lettem figyelmes és berohant rajta Angie és Olga.

-Leon!Mi van Violettával?-kérdezte A ggie és láttam 'hogy a szeme megtelik könnyekkel de nem enged utat nekik. 

-Nem tudom! Nem rég vitték el! -magyaráztam és közben kétségbe esetten. Éreztem szemeim könnyek szöknek így temyeremmel megtöröltem,hoggy ne vegyék észre. 

-Jaj istenem!-mondta Olga összekulcsolva újjait és ő utat engedett könnyeinek. Mi nem feleltünk semmit de rá pár percre bejött az egyik orvos.

-Meg nyugodhatnak! Violetta rendben van! Egy alergiás roham volt holnap után haza is mehet! Nem sokára felébred, most altatásba n van! Egyiküknek bent kéne maradnia vele! Hogy tudja valaki emlékeztetni a történtekre! Az maradjon bent aki megtalálta őt rendben.Egyszrre csak egyikük menjen be!-mondta Dr. Walastro.

-Angie menj te először vagy te Olga én utoljára megyek be!-mondtam nekik mire Angie elindult be az ajtón. Pár perc volt csupán de fél évnek tűnt számomra. Ez megismétlődött Olgaval majd végül jöttem én. Mikor bementem egyből leültem ágya mellé. 

-Szia kincsem! Tudod ,hogy mindennél jobban szeretlek! Na ezért nem fogok mellőled addig elmozdulni míg fel nem kelsz! Szépet álmotsz remélem!-mondtam neki majd tenyerét az én kezembe csúsztattam, felálltam majd adtam egy puszit a homlokára . E cselekedet után vissza ültem a székre és fejemet az ágyra hajtottam és próbáltam aludni. A kezét még alvás közben sem engedtem el.

10.rész: Sérelmek

Vilu szemszöge*

Miután Camival lebeszéltem az este részleteit egyből írtam Leonnak egy üzenetet ,hogy jöjjön át.Ezután kiléptem a szobámból,majd elkezdtem lelépkedni a lépcső fokokon.Éppen léptem le a barna padlóra mikor megszólalt a csengő.  Elindultam a bejárati ajtó felé majd egy lassú kéz mozdulattal elfordítottam a kilincset.Leon volt ott neki támaszkodva aa falnak és rám villantotta fehér fogaival telt mosolyát.

-De gyors voltál!- áltam oldalra majd át lépte az ajtó küszöbét.

-Ja hát siettem! Na miért írtál?-fordult felém majjd rám vetette gesztenye barna szemeit.

-Hát ugye Cami és Broad összejöttek,ma lesz az első randijuk és hát lebeszéltük Camillaval ,hogy ez egy dupla randi lesz!-közöltem vele mosolyogva és nagyszemekkel.  Ő egy pillanatra lehajtotta a fejét majd azt fel is kapta és a száját halvány mosolyra húzta.

-Na vélemény?-kérdeztem mivel nem kaptam reakciót az előző mondatomra. Egy lépést közelebb jött és kézfejeimet az ő tenyerébe fektette majd rám nézett és elkezdett beszélni.

-Biztos,hogy ez jó ötlet?-kérdezte a száját húzva és felhúzta közben a szemöldökét.

-Tuti biztos! Csak nem tudom mit vegyek fel!-válaszoltam oldalra hajtva a fejemet.

- Mindenben gyönyörű vagy!-mondta rám mosolyogva.

-Jaj nagyon cuki vagy ! De akkor is kell egy új ruha!-mondtam és lehuppantam a kanapéra.

-Jaj kicsikém hozok én neked egy csodás ruhát!-rohant le a lépcsőn Olga levette a lila virágos kötényét majd kirohant az ajtón.

-Na látod!-mutatott Leon az ajtóra.

-Igen Olgita intézkedik nekem! Na hatra gyere értem!-mondtam el neki az érkezési időpontot.

-Oké!  Mennem kell szia! közölte adott egy puszit a homlokomra és elment. Én elindultam fel a lépcsőn majd elfordítottam a kilincset és átléptem a küszöböt. Leültem az ágyamra és épp abban a pillanatban lépett be Olga a szobámba.

-Szia kicsikém! Itt a ruha és ez a doboz csoki volt az ajtó előtt rajta a te neveddel!-tette le az asztalomra az előbb említett holmikat. 

-Köszönöm!-szólaltam meg mosolyogva és csillogó szemekkel néztem rá.

-Nincs mit drágám! Ja a lakás kulcs ott lesz a helyén mi Angievel elmegyünk !-mondta a szokásos mosolyával és kiment az ajtón. Pár percel később halodtam mind kettejük hangját ahogy elmennek. Én állva maradtam és gondoltam megkostolom a csokit ha már egyszer én kaptam. Ki vettem egyet a dobozból majd bekaptam. Pár perc után mikor már lenyeltem szorító érzés támatta meg a torkomat ezután össze estem és nem kaptam levegőt pár perc múlva minden elsötétült előttem.

Mellék Szereplők

Név: Angie Alonso

Kor: 31 éves

Róla: Violetta nagynénje. María Violetta édesanyjának a húga.

Az unoka húgával a sógorával és az ő házvezető nőjükkel él.

A Studio énektanára.

 

Név: German Castillo

Kor: 36 éves

Róla: Violeta apja.

Mindentől félti a lányát . 

Mérnők. Barátnője Ja volt de szakított vele lánya tudta nélkül.. A felesége meghalt mikor még lánya kicsi

 

Név: Olga Wons

Kor: 47 éves

Róla: Violettáék házvezetőnője de családtagként tekintenek rá. Utálja Jadet és az ő idegesítő öccsét Matiast is.

Szeret sütni, főzni, főleg Violetta kedvencét a csoki tortát.

Becnevek: Olga Olgita.

 

 

 

 

Név: Jade Benitez

Kor: 35 éves

Róla: Jade German ex- barátnője. Miután German titokban szakított vele bátyjához Matíashoz költözik.

De testvérével kiakarja Geramnt fosztani a vagyonából.

 

 

 

  Név: Pablo Quiel

Kor: 34 éves

Róla: Ő a Studio igazgatója. 

Angievel jóba van és mindig kiáll mellette.

Nem hagyja ,hogy Ludmilla össze törje a diákokat 

a lelki terrort okozásával.

 

 

 

 

Név: Gregorio Pasrelli
Kor: 38 éves

  Róla:Koreográfus. Pesszimista és frusztrált rendező. Rendíthetetlen , nagyon szigorú és igényes a diákokkal szemben.

 

 

 

 

 

 

Név: Roberto Desilva

Kor:
Róla:Roberto Beto "egy félreértett zseni." Ez a bizarr, furcsa és különc.

 

 

 

 

 

 

 

 

Név: Federico Hernández

Kor:17 éves

Róla: Violetta egyik unokatestvére aki náluk lakik. Szerelmes lesz Ludmillába. Ő a U Mix realiti show nyertese.

Ünnep nap!

Sziasztok! A blog ma ünnepeli 2 hónapos fordulóját! El sem tudom mondani szavakkal mit érzek! Hálás vagyok a feliratkozókért, a komikért és persze a pipákért! Holnap megígérem nektek hozom az új részt! 

Puszi mindenkinek!

9.rész: Telefon ügyelet

Vilu szemszöge*

-Jaj tudom!-ölelt meg minket Camilla legnagyobb meglepődésünkre.

-De most menjetek el! Majd mindent elmesélek!-küldött el minket majd felszívódtak .

Mi Francescaval vissza sétáltunk és közben szomorúan lehajtottuk a fejünket.

-Nem jött össze!-állt fel Leon majd kamu együttérzéssel megölelt.

- Hát nem! Camilla olyan mint egy pók mindenhol van szeme! -mondta Francesca és közben a kezével babrálva.

-Nem Fran csak jó a megérzése!-igyekeztem neki elmagyarázni ,hogy felfogja.

-Ja hát az is egy lehetséges verzió!-mondta Francesca fintorogva.

Miután drága barátnőm befejezte megszólalt egy telefon hang is.

-Vilu ez a tiéd?-kérdezte Leon.

-Nem ! Szerintem a tiéd!-mondtam neki mire a zsebéhez nyúlt és kivette onnan a telefonját.

-Ó tényleg!-nézett a készülékre és félre vonult.De még telefon hangot most is hallottunk.

-Marco ez nem a tiéd?-kérdezte tőle Fran mire Marco is elvégezte azt a cselekedetet amit az előbb Leon. Pár perc múlva Marco vissza jött.

-Bocsi de mennem kell! -köszönt el majd elindult vissza azon az útvonalon mint az előbb.

-Várj Marco veled megyek! Szia Vilu!-indult utána Francesca.

Én mivel már ot voltam egyedül gondoltam a padon ülve várom meg Leont.

Még néhány  percig ücsöröghettem ott mire  Leon vissza talált oda.

-Szia drágám! Bocsi de mennem kell!-jött vissza egy másodpercre adott egy puszit majd már el is indult.

-Violetta! Később látlak?-kérdezte már a motoron ülve a sisakját a kezében tartva.

-Persze!-válaszoltam mosolyogva és csillogó szemekkel.

Ezután vissza ballagtam a házunkhoz majd felmentem a szobámba és az ágyamon telefon ügyeletbe helyezkedtem. Már feküdtem és kiterültem az ágyamon mikor végre megszólalt a telefonom. Gyorsan felültem majd a mellettem lévő mobilért nyúltam és felvettem a telefont.

-Háló!-szóltam bele a készülékbe.

-Szia Vilu! Cami vagyok! Na Broadway randira hívott! Azt szeretném kérdezni ,hogy esetleg benne lennél e egy dupla randiban ?- mondta már szinte elhadarva az egészet , de a lényeget kiértettem belőle. Elgondolkoztam rajta majd válaszra nyitottam a számat.

-Persze! Mikorra kell menni?-kérdeztem vissza Camillát.

-Hatra ! A Pedro Restaurentbe!-válaszolt Cami és már a hangján lehetett hallani,hogy izgatott.

-Oké! Akkor ott! Szia!-tettem le a telefont .

Sziasztok!

Remélem tetszett nektek a rész! Megtennétek nekem,hogy a véleményeteket kommentáljátok!

Ja és sajnálom a késést de nem volt időm! De ígérem minél előbb hozom az új részt!

Puszi mindenkinek!

 

 

8.rész: Kerítő nők

Violetta szemszöge*

Reggel arra keltem fel,hogy csörög a telefonom.

-Háló!-szóltam kómásan a készülékbe.

-Szia Vilu! Öltözz fel és gyere ki a parkba!-mondta sietősen Fran és lecsapta a telefont. Én frászt kaptam hátha valami baj történt vele. Kiúgrottam a jó meleg ágyamból majd elhúztam levendula lila sötétítő függönyöm és e cselekedet után felöltöztem majd sietősen távoztam.

ma nincs suli így Angie is és Olga is alszanak. Halkan lépkedtem mert még felébrednek és jön a kérdések bombája. Szó szerint oda rohantam a parkba és mikor észre vettem Frant a padon ücsörögve lelassítottam a lépteimet és már csak sétáltam.

-Na mi volt ilyen sürgős Francesca!-ültem le mellé.

-Ja hát össze kéne boronálnunk Camit és Broadwayt!-kezdet bele a mondandójába.

-Francesca! Ugye tudod ,hogy Camilla leszedi a fejünket ha bele szólunk !- próbáltam neki elmagyarázni ő elfordította a fejemet és ott beszélgettek az említett személyek és lehetett látni ,hogy röpködnek köztük a szikrák.

-Oké! Vilu te beszélsz Broaddal én Camival!-álltunk fel majd mindenki ment az útjára.

-Broad beszélhetünk!-húztam félre húztam félre meg se váltam ,hogy reagáljon.

-Na ide figyelj! Látszik rajtatok Camival,hogy meg van köztetek a szikra!- igyekeztem meggyőzni.

-Tényleg! Úgy gondolod!-mondta miközben még mindig szemezett Camillaval és csillogó szemekkel nézett rá.

-Tuti! Úgy hogy most oda mész és ezt megbeszélitek!-mutattam a hátam mögé egyenesen arra az illetőre. Ő megígazította a kalapját a fején és ment is.

-Szia Violetta mit csinálsz?-nézett rám Leon aki abban a percben ért oda.

-Ja Frannal össze hozzuk Camit és Broadwayt!-mondtam felé fordulva. Ő e szavakra csak fogta a fejét.

-Na nem vagyunk olyan rossz kerítő nők!-emeltem el a tenyerét az arcából. Át karolt majd szembe jött velünk Francesca és Marco.

-Na?-kérdeztem kerítő társamat az ő sikereiről.

-Tuti össze jönnek!-válaszolt magabiztosan bólogatva. 

-Vilu mit szólsz ha utánuk megyünk?-vetette fel az ötletet Fran.

-Remek ötlet!-helyeseltem az ötletét.

-Fiúk ti maradjatok itt mindjárt jövünk!-mondtam nekik majd adtam egy puszit Leon arcára és mentünk is. Próbáltunk rejtve maradni bár az lila ruhába és piros ruhába kicsit nehéz lesz!

Felvetünk egy egy nagy peremű kalapot és úgy követtük őket!

Egy ideig ez sikerült is az utolsó helyszín egy nagy bokor mögött volt. Már ott voltunk egy pár perce mikor Cami elindult felénk.

-Fran! Húzzuk el a csíkot!-intettem neki a fejemmel majd felálltunk és fütyörézve megpróbáltunk lelécelni. Elénk ugrott Camilla és ránk vetette dühös tekintetét.

-Mit csináltok' ti itt?-mondta miközzben feje olyan vörös lett mint a paradicsom.

-Ja hát csak sétálgatunk ! Na mi megyünk!-igyekezett Francesca kimagyarázni a helyzettünket,majd megpróbáltunk mekszökni a barátnőnk haragjától.

-Álljatok csak meg!-állított meg minket majd felé fordultunk és szigorúan nézett ránk.

-Nézd Cami mi csak jót akarunk neked!-most én próbáltam ki juttatni magunkat a csávából.

Sziasztok!

Sajnálom a sok késést nem volt időm! Ha minden jól megy holnap fent lesz az új rész!

Ha tetszett ez a rész akkor komizzatok! Előre is köszi!

7.rész: Angol dalok

Vilu szemszöge*

Reggel felkeltem fél óra alatt kiválasztottam a ruhámat és  magamra húztam .

Lementem nem is reggeliztem mivel annyira izgultam,hogy nem volt rá időm.

Be siettem az iskolába és ott mikor már indultam volna a barátaimhoz ott termett Pablo.

-Violetta gyere te privátba énekeled el oké?-mondta Pablo mosolyogva.

-Rendben!-válaszoltam majd elmutogattam a már erre néző barátaimnak ,hogy mindjárt megyek. Ez után  bementem Pablo után. A zongorista nagyon hasonlított valakire akit ismerek de nem jutott eszembe kire.

Közben bejött Angie és Beto meg egy kislány aki állítólag a zongorista lánya.

-Violetta nagyon jó! A kiejtés is hibátlan ez ötös!-írt valamit Pablo a mappájába majd kiment.

Én elindultam kifelé de valaki vissza tartott.

-Miért nem reggeliztél!-szólalt meg egy hang megfordítottam a fejemt és Angie volt az.

-Nem volt kedvem!-mondtam oldalra billentve a fejem.

-Ez nem akarás kérdése!-mondta majd mosolyogva egy barna papírzacskót elővett a háta mögül ami egy szendvicset és narancs levet tartalmazott.

-Olga!-mondta szét húzva a zacskó száját .

-Tudta,hogy nem fogsz reggelizni.-mondta még mindig hatalmas mosollyal az arcán.

-Na én most megyek! Otthon találkozunk!-mentem ki sietős léptekkel a teremből ki a többiekhez.

 Útam közben elraktam a kajámat a táskámba még jó ,hogy ma a nagy táskámat vittem.

-Sziasztok mi a téma?-álltam Leon mellé és ő átkarolt.

-Ja hát a dalok! Mi más lenne!-mondta Cami idegesen.

-Ne izgulj ! ha megtanultad azt a szöveget amit leírtam akkor simán fog menni!-próbáltam megnyugtatni idegbeteg barátnőmet.

-Megtanultam de nem vagyok belőle biztos ,hogy menni fog!-mondta még mindig izgatottan.

-Na menjünk kezdődik!-mentünk be a nagy terembe.

(szerző: a videók is Violetta szemszöge ő azért nem látszódik).

Beléptünk és abban a minutumban Camillat és a többieknek menniük kellett fel a színpadra.

 

Nagyon jó volt Camilla angolja rengeteget javult egy papírtól és egy kis gyakorlástól.

-Nagyon jó srácok!-mondta Pablo hatalmas mosollyal az arcán.

-Hála Vilunak ő segített!-mutatott rám Camilla.

-Ugyan nem kellett semmit csinálnom!-legyintettem egyet majd lejöttek.

-Ludmilla gyere!-mondta a tanárunk és beírta Camiék jegyét a mappájában lévő papírra.

Én erre a szóra Leon vállába temettem arcom mivel most jön az a kedves ember akit szívem szerint kinyirnék!

 

Miközben ment a dal azt képzeltem ,hogy Ludmilla feje felrobban és ettől halkan nevetni kezdtem.

-Mi ilyen vicces!-mondta Leon és már ő is mosolygott.

-Ja semmi!-néztem az arcára majd átöleltem és még mindig  ott volt a fejem a vállán.

Mikor vége lett olyan volt mint ,hogyha mérges kígyók közül szabadítottak volna ki.

Azt a remek érzést semmihez nem tudom hasonlítani a világon!

-Szép volt Ludmilla! leon és Diego!-olvasta fel a nevüket Pablo.

-Szeretlek!-mondta Leon mosolyogva majd felállt.

-Én is!-válaszoltam majd fel is ment a színpadra és az a dög is.

A produkció nagyon tetszett leszámítva Diegot aki végig ott volt .

De őt meg egy gitározó majomnak képzeltem így édes mindegy!

Mikor lejöttek Leon olyan megkönnyebbültnek nézet ki ,hogy az valami eszméletlen.

Egyből leült mellém és ugyan abba a helyzetbe voltunk mint a dal előtt.

-Francesca és Marco!-szólította őket a tanárunk és ők egyből felmentek erre a szóra.

Ők a Podemost a mi dalunkat Leonnal énekelik el. Ők is szerelmesek így szerintem jól össze jön.

És hát én lassan elmehetek így jósnak ez is nagyon jó volt!

Mikor lejöttek Pablo elénk állt és elkezdte mondani a jegyeket.

-Mindenki ötöst kap! Mehettek haza vége az órának!-mondta majd ki is ment.

-Leon meg vársz elmegyek a táskámért a szekrényemhez!-mondtam neki mire ő bólintott egyet.

 Mikor oda értem a szekrényhez lépteket hallottam magam mögött de nem foglalkoztam vele.

Majd mikor becsuktam a szekrényem ajtaját ott állt velem szemben Diego.

Én csak ferde szemmel néztem rá majd megpróbáltam elmenni de ő elkapta a csuklómat.

-Na mivan! Nem tetszett a dal?-indult el felém.

-De csak tudod az a része amit a barátom énekelt!És most engedj el mert!-mondtam dühösen.

-Mert?-nézett rám.

-Mert Leon szét rúgja a seggedet!-mondtam határozottan.

-De ő nincs itt!-mondta nevetve.

-Honnan veszed! Engedd el a barátnőmet mert az lesz amit az előbb Violetta mondott!-lépett elő Leon.

Diego ekkor elengedett és elment.

Leon ekkor megölelt és kimentünk elindultunk haza.

-Nem választhatnak el minket!-mondta Leon gondolom észre vette zavart arc kifejezésemet.

Megcsókolt majd megölelt , elbúcsúztunk egymástól majd bementem a házba.

Lezuhanyoztam majd mentem aludni vacsorázni nem volt kedvem!

remélem a következő nap jobb lesz!

 

  Sziasztok! ha tetszett a rész pipáljatok és komizzatok és iratkozzatok fel!

Az előző részre köszönöm a két komit és az 5 pipát! ha tetszik a blog legyek tagja a facebook csoportomnak! Ott osszátok meg a ti violettás blogotokat vagy más blogotokat!

https://www.facebook.com/groups/1394079310895535/

Puszi: Tory

 

 

 

6.rész: Cami angol kiejtése

Violetta szemszöge*

-Gyere menjünk!-álltam fel Leon megfogta a kezemet majd oda sétáltunk a motorhoz felvettük a sisakokat és mentünk is. Mire oda értünk a többiek már ott voltak és valamiről sustorogtak.

 Leon megállt a motorral levettük a sisakokat és oda sétáltunk hozzájuk.

-Mi a téma?-kérdeztem és közben leültünk mi is közéjük.

-Ja csak az angol dalok! Te ,hogy állsz vele! Nem baj ha nincs kész játszd el létszíves.-adta a kezembe Fran a gitárt hatalmas mosollyal az arcán.

Én elkezdtem játszani és énekelni kezdtem. Mikor végeztem meg szólaltam.

-Még csiszolnom kell rajta!-mondtam a számat húzva.

-Ja persze melyik pizsamádban álmodtad ezt!-mondta Camilla.

-Jaj tudom ,hogy nem jó!-mondtam mire Leon elkezdte nézni a homlokomon a lázamat.

-Ő Kicsim mit csinálsz?-kérdeztem nagy boci szemekkel és furcsa arc kifejezéssel.

-Nincs láza akkor csak hülyeséget beszél!-mondta a pasim a többiek felé fordulva.

-Na oké! Camilla te jössz!-adtam oda drága barátnőmnek büszke nézéssel a gitárt.

Maxi egyből befogta a fülét és először nem értettük miért csinálja ezt.

Mikor Cami elkezdte a dalt rájöttem Maximiliano reakciójára Camilla angol kiejtése valami pocsék. Mintha kínaiul énekelne! Vagy nem is tudom milyen nyelven!

-Na milyen?-nézett ránk furcsa kiejtésű barátnőnk.

-Háát még dolgozz rajta!-mondta neki Fran elhúzva szavait.

-Miért mi van az angol kiejtésemmel?-nézett ránk kérdően és nem tudta mi van.

-Hát nem a legjobb az angolod!-mondta Maxi.

-Tudom mi van a helyemre pályáztok! Na én megyek!-sértődött meg Cami és elviharzott.

-Cami várj!-ugrottam fel és utána mentem.

-Mi az Vilu nem kell ,hogy te is ki oktass!-mondta Camilla zavartan.

-Nem ki oktatni akarlak hanem segítek gyere!-fogtam meg a kezét jóval arrébb mentünk a többiektől és ott gyakoroltunk.

-Na nézd itt ezen a lapon kiejtés szerint leírtam neked ha megtanulod onnantól már megy is!-adtam át neki az én kiejtés szerinti papíromat amit neki csináltam most gyorsan.

Elénekeltük egy párszor majd vissza mentünk a többiekhez.

-Nézd Cami bocsi!-kezdett el Fran beszélni.

-Semmi baj Francesca te csak jót akarsz tudom!-ült le mellém Camilla.

-Akkor jó!-mondta Fran megkönnyebbült hangon.

-Na Leon most pedig te jössz!-adtam a kezébe a gitárt és adtam egy puszit az arcára.

-Rendben!-hajtotta jobbra majd balra a fejét és elkezdte.

Mikor vége lett tapsoltam mint a 3 évesek úgy.-Tök jó Leon!-mondta Maxi.

-Köszönöm!-mondta majd át karolta a derekamat én pedig vállára hajtottam a fejemet.

-Srácok hol van Naty?-kérdeztem pedig már 40 perce ott voltunk.

-Itt vagyok!-rohant oda majd leült Fran mellé.

-Bocsika srácok anyunak kellett segítenem!-mondta Nata mentegetőzve.

-Naty itt nem kell mentegetőznöd nem Ludmillák vagyunk!-mondtam neki megértően.

-Tényleg miért vagy még Ludmillánál?-kérdezte Francesca.

-Őszintén nem tudom!-mondta a fejét rázva.

-Ja srácok van egy szuper galaktikus pletykám a számotokra!-hajolt előre Natalia.

-Mi ?-mondta Fran a mi pletyka királynőnk.

-Ludmilla és Diego szövetkeztek Vilu ellen mert szét akarják őket választani Leonnal, és mind tudjuk ,hogy nem fog össze jönni!-mondta mosolyogva.

-Na az az egy tuti!-mondta Leon.

Még ott voltunk egy kis ideig majd mindenki ment haza.

Én Leonnal mentem motorral. Út közben csakj azon járt a fogas kerekem ,hogy Ludmilla ,hogy lehet ilyen gonosz valaki ,hogy még az egyetlen jót az életemből elakarja venni.

Mikor megérkeztünk próbáltam leplezni a szomorúságomat de nem jártam sikerrel.

-Kincsem mi a baj?fogta meg a kezemet Leon ês leszált a motorról.

-Ja semmi!-válaszoltam a fejemet rázva.

-Vilu ismerlek engem nem csapsz be soha!-állt közelebb hozzám.

-Csak az ,hogy miért akar minket Ludmilla elválasztani!-mondtam és le néztem.

-Drágám minket senki és semmi nem választhat el!-emelte fel államnál fogva felemelte a fejemet és mélyen elmerültem gesztenye barna szemeiben.

-Megígéred!-mondtam kis kutya pofival rá nézve.

-Megígérem!-mondta majd megcsókolt ,megölelt és már el is ment.

Ezután én az ajtó felé vettem lépteimet és elfordítottam a kilincset.

-Na hol voltál kisasszony!-mondta Angie.

-Ja hát a srácokkal! Na bocsi megyek aludni holnap adjuk elő az angol dalokat!-mondtam neki és felmentem a szobámba de elótte lezuhanyoztam majd elégedetten aludtam el.

Sziasztok! Szeretnék minden kedves olvasót megkérni ,hogy komizzon , pipáljon és iratkozzon fel. Nekem nagyon sokat jelentene! Előre is köszönöm!

5.rész: Ludmilla megváltozik?

Violetta szemszöge*

Reggel arra keltem ,hogy a napfény bele sütött a szemembe de most még ez sem zavart.Csak az ,hogy itt maradhattam. Hatalmas mosollyal kezdtem a napom , kifésültem a hajam majd besütöttem és felöltöztem.

Ezután a fürdő szobába vettem lépteimet és feltettem az arcomra egy gyenge sminket.

A konyhába vettem utána az utamat. Ott az asztalon lévő tálban elhelyezkedő alma hegy tetejére egy kis cetli volt téve amin a nevem állt.

Levettem és elolvastam. Olga írt ,hogy elment a boltba a lila táskámba már pakolt szendvicset és üditőt.

Ettem és utána elindultam a suliba. Kb. 5 méterre voltam a sulitól mikor..

- Violetta!-üvöltötte a nevem egy mély hang majd megfordultam és megláttam Leont.

-Szia!-fordultam teljesen felé.

-Szia!-ért oda megölelt majd össze kulcsolta ujjainkat és úgy mentünk tovább.

Ezután együtt lépkedtük végig a Studio előtti járdát. Mikor át léptük a suli küszöbén Fran lerohant.

-Olyan jó ,hogy itt vagy!-ölelt meg olyan szorosan ,hogy nem kaptam levegőt.

-Én is örülök! De még boldogabb lennék ha hagynál levegőhöz jutni.

-Ó bocsi!De annyira boldog vagyok!-engedett el majd egy lépést hátrált.

-Vilu! Annyira örülök ,hogy itt maradsz!-ölelt meg az a személy akire nem számítottam Ludmilla.Én csak néztem mint borjú az új kapura.

-Ludmi! Téged megszált valami?-kérdezte Leon furcsa nézéssel engem magához húzva.

-Jaj Leon olyan vicces vagy! Ma úgy keltem fel ,hogy megakarok változni kezdem avval ,hogy Vilutól bocsánatot kérek az eddigiek miatt! Violetta sajnálom!-mondta Ludmilla látszólag komolyan véve de nem vagyok benne biztos lehet ez is egy aljas trükkje. Nem baj mindenki megérdemel egy esélyt.

-Megbocsátok Ludmilla!-mondtam mosolyogva de kételkedve is.

-Ó ez szuper mit szólsz ha délután elmegyünk shoppingolni! -mondta Milla és felcsillantak a szemei.

-Bocs de nem jó!-válaszoltam egy pillanat erejéig tartó vigyorral.

-Ó oké majd később megbeszéljük! Ludmilla el!-csentintgetett maga körül és elment.

Mi a többiekkel csak egymásra néztünk és nevettünk majd elindultunk órára.

Ott leültünk a színpad szélére. Majd pár perc múlva bejött Pablo.

-Gyerekek ma új feladatot kaptok!-lépett be a tanárunk az ajtón.

-Most kiosztom a dalokat és át kell fordítani angolra és utána előadni.-kezdte el Pablo.

-Violetta En mi mundo! Ludmilla Destinada a Brillar! Leon és Diego Euforia!

A többiek pedig Ser mejor!-osztotta ki a dalokat.

Ezután folytattuk az órát és a srácokkal félre vonultunk Ludmillát és Diegot kihagyva.

-Most haza megyünk és háromkor találkozunk a parkban oké srácok!-mondtam nekik.

-Oké! Akkor ott!-helyestek majd elmentek.

-Vilu még nem igazán voltunk kettesben ! Úgy hogy most elmegyünk valahova! Várj meg a suli előtt!-mondta Leon és elrohant.

Nem tudtam miben sántikál de bízom benne úgy hogy itt megvárom.

Mikor kiértem a suli elé éppen akkor ért oda Leon motor háton.

 -Na jössz!-nyujtott a kezembe egy sisakot felvettem majd mögé ültem és elindultunk.

Átöleltem a derekát és a hátára hajtottam a fejem , olyan volt mint a mesékben annyi külömbséggel ,hogy nem lóval megyünk.

Két sarkon át mentünk mikor Leon megállt. Egy kis téren voltunk ami nem a park volt viszont volt ott egy pad és egy csomó fa.

Leszáltunk a motorról Leon megfogta a kezem és oda vezetett a padhoz.

Ezután mind a kettőnk ült szótlanul és bámultuk egy mást majd megcsókolt.

Utána Leon kinyújtotta bal kezét és én a mellkasára hajtottam a fejem úgy néztük az előttünk szét terülő gyönyörű tájat.

Sziasztok! 

Köszönöm a feliratkozókat sokat jelent nekem! A következő részhez két komit kérek és egy feliratkozót.

Puszi: "V"

 

 

4.rész: Könnyes búcsú! Vagy még sem?

Leon szemszöge*

Reggel megnéztem a telefonomat és Violetta küldött egy SMS-t.

Azt írta benne találkozzunk délben a parkban.

Én aggoódni kezdtem és motorral ki siettem a parkba.

Vilu ott ült az egyik padon és csak annyit láttam ,hogy sír. Gyorsan oda mentem és leültem mellé.

-Kicsim jól vagy?-néztem rá aggodalmasan.

-Hát nem igazán!-válaszolt szipogva.

-Mondd el !-fogtam meg mind két kezét és mélyen a szemébe néztem.

-Elköltözünk!-mondta és újabb könnycsepp gördült le az arcán.

Elre a szóra lefagytam és pár percig meg sem tudtam szólalni.

-Hová?-kérdeztem szomorú nézéssel ötvözve. 

-Mexico ! Apámat áthelyezték!-nézett rám könnyes szemmel.

-Nézd ez nem történhet meg!-mondtam adtam egy puszit a homlokára és mentem egyenesen a nagynénjéhez Angiehez.

-Angie!-mentem be az ajtón.

-Leon szia!-köszönt Angie.

-Te is mész Mexicoba?-kérdeztem.

-Nem ! Én és Olga itt maradunk a házban!-válaszolt.

-Akkor beszél Germannal ,hogy Vilu had lakjon veletek mert senki nem fogja kibirni az itt maradtak közül se ő azt ,hogy egy másik országban van!-kezdtem bele a mondandómba.

-Tudom! Mikor German haza ér rögtön beszélek vele! Nyugi!-mondta mosolyogva.

-Oké! Szia! -mentem el . Most egy kicsit megnyugodtam.

Ezután haza mentem és kitaláltam ,hogy később át megyek Violettához hisz Angie eltudja érni ,hogy Vilu itt maradhasson.

Violetta szemszöge*

Mikor Leon távozott elindultam haza.

Otthon szomorúan lépkedtem a lépcső fokokon.

Majd a szobám felé vettem lépteimet. Mikor beléptem az említett helyiségbe, a lila bőröndömet

elővettem az ágyam alól. Elkezdtem pakolni a ruháimat. Behúztam pakolás után rajta a cibzárt és utána a képeimet szedtem elő.

Miközben nézegettem őket a sírás és a nevetés egyszerre támadott meg.

 

 

 

 

 

Épp az utolsó képet néztem amikor belépett a szobámba  apa.

-Kész vagyok már össze pakoltam!-mondtam apának hiszen indulnak nem sokára.

-Hát nem lesz szükség a holmidra ugyanis itt maradhatsz!-mondta apa mosolyogva.

-Jaj köszönöm!-öleltem meg apát.

-Ne nekem köszönd hanem nekik!-mutatott apa az ablakomra.

Oda sétáltam majd kinéztem és ott voltak a barátaim, név szerint : 

Francesca, Camilla, Maxi, Andres, és az aki több nekem mint egy barát Leon.

Rögtön lerohantam a lépcsőn egyenesen ki hozzájuk.

-Csak nem hitted ,hogy elengedünk!-mondták és utána csoport ölelés lett a vége.

Behívtam őket és ott volt Esmeralda apám egyik bárátja  és Olga.

Épp beszélgettünk néhány perce és betoppant Ludmilla , Naty.

-Jaj Vilu olyan jó ,hogy nem mész el!-ölelt meg Naty.

Natyval is jobba vagyunk még ha ludmival annyira nem is.

Olga behozott egy csomó narancs levet és elkezdtük újra a beszélgetést.

Elénekeltük a Tienes el Talentot mikor épp csengetett valaki.

-Ez biztos a taxi ! Mi megyünk!-jött le apa és Jade a lépcsőn.

-Szia apa!-mentem oda hozzá megöleltem ő adott egy puszit a fejemre és már mentek is.

-Milyen jó ,hogy te nem mész el!-mondta Fran.

-Még jó!-mondtam mosolyogva és megint csoport ölelés lett a vége amibe Ludmilla úgy fúrta be magát.

Egy ideig még ott voltak majd mindenki haza ment. Megbeszéltük a srácokkal Ludmilla tudta nélkül ,hogy holnap piknikezünk a parkban.

Ezután felmentem lezuhanyoztam és mentem aludni.

Itt aludhatok a saját ágyamban Buenos Aíresben az helyett ,hogy a repülőn ülnék.

Hála isten.

3.rész: A SHOW!!

Violetta szemszöge*

Reggel felkeltünk egből mentünk a helyszínre elkészülődtünk és már kezdődött is!

Kis műsor változás történt ki vették a Código Amistadot!

Már voltak a fiúk és Nataék is most jövök én úgy izgulok!!

A dal közben alra gondoltam ,hogy nincs ahoz fogható érzés amikor mindenki elé kiálhatsz és ki énekelheted magadat! 

Vége a Shownak most jön az On Beat!

Mikor végeztünk meghajoltunk és mentünk haza. A csajokkal megbeszéltük ,hogy találkozunk a karaokéba.

-Ja nagyon jók voltatok!-ölelt meg Olga.

-Köszi!-Most mennem kell találkozunk a csajokkal!-mentem gyorsan fel a szobámba át öltöztem és mentem is.

Mikor oda értem éppen abban a percben a nevemet hallodtam elhangzani a kikiáltó szájából.

Kérdően néztem de oda mentem.

A dal közben Leon oda jött hozzám jó volt vele énekelni.

-Gyere!-fogta meg a kezemet és elindultunk ki fele.

-Én a csajoknak a szememmel már jeleztem ,hogy elmentünk.

Már a tekintetünkből megértjük egymást.

Elindultunk haza. Csodás érzés fogott el csak ketten vagyunk a holdfényben sétálva.

Megálltunk a mi házunk előtt megölelt majd elindult.

-Leon ! Valami elmaradt!-mondtam a szememet forgatva.

Mosolyogva vissza jött megcsókolt és ment is.

-Vilu! Kislányom mondanom kell valami!-fogadott apa nem valami boldogan.

-Igen mi az?-léptem közelebb.

-Elköltözünk Mexicóba! Át helyeztek és ezért elmegyünk.

Én nem is tudtam válaszolni rögtön felmentem a szobámba és csak arra lettem figyelmes ,hogy könnyek hullanak le az arcomról.

Rögtön arra gondoltam ezt ,.hogy mondom el Leonnak és a többieknek!

Aludni se tudtam végig sírtam az egész északát.

2.rész: Évforduló

Violetta szemszöge*

Reggel elmentem a suliba a nagyterembe körbe néztem és nem láttam Leont.

-Maxi nem tudod hol van Leon?-kérdeztem.

-Nem! Assszem rosszul volt.-válaszolt Maximiliano.

Szegény Leon pedig ma van a két éves fordulónk. Leültem majd bejött Pablo és Angie a terembe.

-Gyerekek ma van a fő próba mivel holnap van a show napja!-mondta Angie.

-Próba után mindenki mehet haza!-mondta mosolyogva Pablo.

Elpróbáltuk majd én sietősen távoztam. Haza fele menet írtam Leonnak egy sms-t .

 

Leon szemszöge*

Én itthon maradtam ,hogy Vilunak az évfordulónkra csináljak valami meglepit.

Megkértem mindenkit ha Violetta kérdezi miért nem mentem mondják az ,hogy beteg vagyok, amúgy tökéletesen vagyok.

Mielőtt otthonról elindultam volna észre vettem Vilu sms-ét , és vissza írtam neki ,hogy este hatkor induljon el otthonról és menjen a rózsa szirmok mentén.

Ezután mentem kiszortam a rózsa szirmokat végig Violettáék házától egészen az én titkos helyemig  amit akkor fedeztem fel mikor egyszer eltévedtem.

Az említett helyen leterítettem egy piros plédet amire egy kosarat helyeztem amiben volt a kajánk meg egy üveg pezsgő.

 

Vilu szemszöge*

Észre vettem ,hogy Leon visszaírt.

Elolvastam az üzenetet majd készülődni kezdtem .

Először átöltöztem majd smink és végül besütöttem a hajamat.

A táskámba bele raktam a telefonomat és Leon ajándékát  majd lesétáltam a lépcsőn az ajtó felé indultam és amikor elfordítottam a kilincset egy sereg rózsa szirom tárult elém.

Végig sétáltam a kijelölt uton majd megpillantottam Leont.

Oda lépkedtem halkan mögé és befogtam a szemét.

-Na ki vagyok?-mondtam fel ismerhető hangon.

-Az akit a legjobban szeretek!-mondta és leemelte a kezemet a szeméről. 

Leültem mellé és kiszedtem a táskámból az ajándékát.

-Ó az mi!-nézett a dobozra.

-A tiéd!-raktam a kezébe.

-Egy óra köszönöm!-adott egy puszit az orromra.

-Ez pedig a tiéd!-adott a kezembe dobozkát. Izgatottan kinyitottam és egy szív medál volt az 

amibe bele volt gravírozva ,hogy: Örökre együtt.

-Köszönöm!-öleltem meg Leont.

Megettük a kaját és elindultunk haza. Már félúton jártunk amikor megszólalt a telefonom.

-Violetta gyere haza valamit elakarok mondani!-mondta apa a telefonba olyan hangosan ,hogy Leon is hallotta mellettem.

-Megyek már!-csaptam le a telefont és bele süllyesztettem a táskámba.

-Apukád!-mondta Leon a szemét forgatva.

-Ja! Már megint! Néha úgy érzem nem ért meg!-mondtam és Leon átkarolt úgy mentünk tovább.

Megálltunk a házunk előtt megcsókolt elköszönt és már Leon ment is.

Én mielőtt kinyitottam volna az ajtót nagyot sóhajtottam majd elfordítottam a kilincset és beléptem a nappaliba.

-Apa! A barátommal voltam és még csak fél nyolc van!-mentem be dühösen sejtve a mondandóját.

-Violetta miért beszélsz így apáddal!-lépett apám mellé az idegesítő barátnője Jade.

-Te ne szólj bele! Még tönkre megy a sminked! -mondtam Jade-nek pofákat vágva.

-Apa mit keres ez itt?!-mutattam az idegesítő személyre.

-Ezt akartam elmondani Jade ide költözik!-jelentette be apa.

Én dühösen rájuk néztem és felmentem a szobámba.

Alvás előtt az volt az utolsó gondolatom ,hogy ne ezen járjon az agyam holnap nagy show és a legjobb formámat kell hoznom!