14.rész: Az üzenet

Violetta szemszöge*

- Na látod, túl élted!-nézett rám Leon s egy hatalmas vigyor felragyogott arcán.

-Ja , valahogy!-mondtam szememet egy ritmusba forgatva fejemmel.

-Jaj , nem volt ez olyan szörnyű!-billentette oldalra fejét Leon. Énerre csak kamu mosolyra húztam számat.

-Na , mindjárt jövők! Behozom a vacsit!-állt fel Leon a székéről majd elindult az ajtó irányába.

-Khm!-köszörültem meg torkomat és Leon rögtön tudta miért ezért vissza fordult. Oda ballagott mellém lehajolt , majd rövid csókot nyomott ajkaimra.

-Na ,most már mehetsz!-hagytam jóvá Leon távozását. Ő csak mosolygott e szavakra majd kiment a szobából. Éppen beakartam csukni szememet mikor a mobilkészülék-hangja megakadályozta ezt a cselekedetet. A jobb kezemmel valahogy kitapogattam az éjjeli asztalon , s magamhoz vezettem a telefont. Felnyitottam majd láttam ,hogy jött egy üzenetem.

Diego írt:

"Szia Vilu! csak üzenetben mertem írni, nehogy baj legyen belőle! de mindenképpen szerettem

volna neked mihamarabbi ,jó bulást kívánni!  Puszi: Diego"

Miután ezt elolvastam megváltozott a véleményem a fiúról. Talán mégsem olyan nagy képű és arrogáns alak, lehet,hogy Naty félre hallott valamit ,mikor mesélte azt,hogy Ludmilla és Diego szövetkeztek ellenem és Leon ellen. Az agyam rögtön elkezdett ezen kattogni. De ebben a pillanatban belépett Leon , mire én rögtön bezártam az üzenetet.

-Mi volt , ez?-nézett rám nagy szemekkel Leon.

-Semmi , csak megnéztem az időt!-néztem rá ártatlan arcot vágva  s csíkká préseltem számat.

- Na ,mond el! -tette le a kis asztalra a tálcát s szúrós tekintetét rám irányította.

-De nem leszel dühös!-hajtottam le fejemet amit rögtön vissza is állítottam  .

-Nem mondjad!-ült le mellém s közben kezét enyémre csúsztatta.

-Diego , írt!-sóhajtottam egyet , s villám sebességgel elmondtam e szavakat.

-Mi ! Mit írt?-állt fel Leon és dühösen föl le kezdett járkálni.

-Csak mihamarabbi gyógyulást kívánt! Leon, megígérted ,hogy nem leszel dühös!-próbáltam leállítani.

-Már ,hogy ne lennék dühös mikor egy ilyen dolgot ,úgy kell kihúzni belőled!-fordult felém s szemeiben csak a dühöt lehetett látni.

-Azért nem akartam elmondani,mert tudom ,hogy reagálsz rá!-emeltem Leon hangszíntjével egy magasságba szavaim.

- Miért ne reagálnék így rá! Mikor tudom ,hogy ő is szeret téged annak ellenére ,hogy Ludmillával szövetkezett ! Bármikor mondhatod azt ,hogy vége és más kor meglátlak Diegoval sétálgatni!-háborodott fel még jobban.

-De ez nem fog megtörténni! Gyere együk meg a kaját és utána meg alszunk.-mondtam neki mosolyogva s közben fejemmel ráböktem a mellettem lévő helyre. Leonnak dühös szeméből most már minimális nyugodtság tükröződött , és letelepedett mellém a tálcával együtt.

Sziasztok!

Remélem tetszett a rész! amint tudom hozom az új részt! Köszönöm a pipákat és a komikat!

Puszi: Tory