Nem értem Violettát, miért kell megsértődnie ha egyszer meg se mondta amiért dühös volt.
Jó én is hibás vagyok , de azért igazán megmondhatta volna, és akkor mondjuk ő mellé álltam volna. Bár nem álltam senki oldalára, egyszerűen csak dühös vagyok amiért nem adta meg az okát a dühének. Már együtt vagyunk nem egy napja, nem lehet ,hogy annyira nem ismer ,hogy tudja rólam,hogy hiszek neki, de ha hazudik azt úgyis látom az arcán. Nem érdekel nem kérek bocsánatot, nem leszek ismét én az aki bocsánatot kér közben nem csinált semmit. Most haza megyek írok neki, ha nem válaszol majd megkeresem holnap.
Violetta szemszöge*
Dühösen bele morogtam egyet párnámba, mire ajtóm csukódását halottam . Felkaptam fejemet kispárnámból,hogy szemügyre vegyem ki az , de csak Federico vigasztaló tekintetével találkoztam.
-Ne szomorkodj Vilu!-ült le ágyam szélére Fede.
-Miért ne szomorkodjak amikor, az az ember akit a legjobban szeretek , velem szemben , egy másik lány pártját fogja!!-nyögtem ki és szememből csak úgy potyogott szomorúságom vize.
-Nyugalom!! Biztos vagyok benne,hogy ő is így érez!! De nem érzed,hogy neki is meg van az oka a haragra,hisz meg se mondtuk neki,hogy te miért vagy dulkafulka!!-mondott Federico olyan szavakat amiken én csak néztem...mint borjú az új kapura.
- De most az miért baj??-kérdeztem tőle, nagyra nyitva pupillámat.
-Talán azért, mert így csak összezavartad!!-fogta meg kezem, és a szemebe mondta.
- Igazad van! El kell neki mondanom,hogy miért mentem oda!-tértem észhez.
-De ma már nem mert már nagyon késő van apád időszámításában, majd holnap a suliban!!-sóhajtotta Federico, majd arcán felragyogott egy mosoly.
-Jó...ja mond meg létszi apának,hogy nem megyek vacsorázni!!-válaszoltam Fedének, és nekem is felvillant valahogy arcomon egy kusza vigyor.
-Rendben! De viszont én megyek mert éhen halok! Ne hozzam fel a vacsit?-kérdezte már akkor mikor az ajtókilincsért nyúlt.
-Nem..szerintem lezuhanyozok és én alszok is! Elegem van ebből a napból!-dőltem hátra ágyamon.
-Rendben dulkafulka néni!-hadarta el gyorsan Federico, majd felé akartam dobni párnámat , ő kisuhant a szobából, így csak az ajtó fél fát találtam el. Elővettem pizsamámat, egytiszta fehérneműt és elindultam a fürdőbe. Az első amit megláttam az az a törölköző volt ami, levendula lila volt és rajta állt ibolya lilával a nevem. megnyitottam a zuhanyt és míg meleg nem lett a víz levettem magamról mai öltözékemet. Mielőtt beálltam volna a víz csóva alá, egy szoros kontyba össze fogtam hajam,hogy nem legyen vizes és gyorsan beálltam a zuhanyrózsa alá. miközben a vízcseppecskék simogatták arcomat eszembe jutott egy dallam, később ez mellé szöveg is társult és elkezdtem énekelni a zuhany alat
-Soy mi mejor momento y donde quiera yo voy. -fürdőztem magamat, ezután lemostam magamról a habot, és elzártam a vizet. kiszálltam a zuhanyból és a törölközőmért nyúltam.
Megtöröltem vele testrészeimet, és magamra húztam azokat a ruha darabokat amiket bevittem.
kiengedtem hajam , e cselekedet után majd kisétáltam a fürdőből. Szobámban ágyamra vetődtem, magamra húztam a takarót , ezután lekapcsoltam a lámpát, mert szerencsére a kapcsoló ott van az ágyamnál, szemhéjammal eltakartam a napvilágot és aludtam. ( Leon és Violetta egyszerre álmodják ugyan azt).
álmomból felriadtam, benne volt szinte az út amin Leonnal valószínűleg kell mennem.
A megbocsátás tükröződött belőle,hogy hiába van Lara vagy Diego, mind a ketten nagyon szeretjük egymást, és semmi, de semmi nem választhat el minket!
Leon szemszöge*
Álmomban benne volt Lara, Diego és Vilu is. Benne volt az a dolog amiből csak sugárzodott ,hogy violettával mi akármennyire is haragszunk egymásra, nem tudunk, mert egymás nélkül az élet sem élet.
Sziasztok Juntosok! Ezen a köszönésen már régóta jártattam az agyam,hogy igen vagy nem..de végülis szerintem nem rossz. Na sajnálom az egy nap csúszást, de nem volt időm! Pénteken vagy csütörtökön hozom a 20.részt! kérlek titeket ha tetszett a rész hagyjatok magatok után nyomot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése