16.rész: A meglepetés

Violetta szemszöge*

Miután az ajtó nyitással végeztem , apa volt az egyetlen akit láttam mintha a többiek eltűntek volna. Oda futottam ehhez a személyhez , mire ő szorosan magához ölelt. Ezután felemeltem fejemet és apa arcára pillantottam, s észre vettem ,hogy apu szája beszédre nyílik.

-Fordulj meg! - mondta apa, de nem értettem, egy apa nem ezt mondja a lányának mikor haza jön a kórházból. Elvégeztem azt a cselekedetet ami apukám mondatát alkotta . Mikor megfordultam megláttam a meglepetésemet, s felkiálltottam.

-Federico!-kiáltottam unokatestvérem nevét. Átszeltem az egész nappalit , és Fede nyakába ugrottam, szó szerint.

-Szia!-kapott el mosolyogva, és pár percig el sem engedtem, annyira boldog voltam,hogy újra itt van, hisz már nem láttam csak nem egy éve.

-Te meg mit csinálsz itt?-néztem rá csodálkozva.

-Véget ért a turné, úgyhogy itt leszek egy darabig!-húzta félre száját Federico majd ismét mosolyra irányította.

-De hát az tök jó!-öleltem meg megint.

-Tudom! Velem mindenki jól érzi magát!-utánozta Ludmillát Fede, és úgy csinált mintha hátra lendítené a haját.

-Jaj, ne utánozd azt a hárpiát!!-sóhajtottam egyet , majd megráztam fejemet.

-Rendben!-mondta úgy mint egy kisgyerek , és mellkasára hajtotta a fejét.

-Jaj bocsánat, Mr. Egó !-helyeztem két kezem a szívemre s megbánás színleltem.

-Minden meg van bocsátva!-kapta fel kobakját , és arcára újra kiült egy önelégült vigyor.

- Tényleg, apa hol van Jade?-fordultam meg , és ránéztem apára. Ja és ,hogy félre értés ne essék, oltárira nem hiányzik az életemből az a hárpia.

-Szakítottam vele!-felelte szemrebbenés nélkül , tehát nem viselte meg nagyon. Ebben a mondatban minden benne volt amit hallani akartam már nagyon régóta hallani akartam.

Tudom most úgy kéne csinálnom mintha sajnálnám, pedig már csak hajszál távolságra vagyok attól ,hogy örömömbe ne ugorjak fel az asztalra s ne kezdjem el örömtáncom. Akarva vagy akaratlanul egy hatalmas vigyor termett ott az arcomon, Federicora pillantottam és az a mosoly még mindig ott ékeskedett az arcán, hisz ő is utálta azt a banyát. Ezután újra apára néztem és ő is szélesen mosolygott és csillogó szemekkel nézett a mi környékünkre.