17.rész: A bonyodalom kezdete

Violetta szemszöge*

Apa, tudom sajnálnom kéne , de ez volt életed eddig legjobb döntése!-néztem apára s a vigyor az arcomról letörölhetetlenné vált.

-Violetta!-szólt rám Angie szigorú hangon .

-Ne Angie, hagyja! Örülök ,hogy az a nő többet nem kotnyeleskedik bele az én kapcsolatomba a lányommal!-csitította apa Angiet, majd összefonta karjait. Látszott apán,hogy nem csak ez az oka,hogy szakított vele, de ez engem most teljesen nem érdekelt. Csak az számít,hogy Jade eltűnt az életünkből.

-Gyerekek menjetek fel az emeletre, most valamiről beszélnem kell, ami csak a felnőttekre tartozik!-küldött fel minket apa. Mi erre, lépteinket felvezettük a lépcsőn és be balagtunk a szobámba.

-Violetta ez most ,hogy van?-kérdezte Fede miközben becsukta az ajtót.

-Mármint, mi?-feleltem kérdéssel, s közben letelepedtem ágyam szélére.

-Hát ez! Te és Leon, és ott van Diego és Lara is!-válaszolt gyorsan elhadarva szavait, és leült mellém.

-Ki az a Lara?-néztem unoka testvéremre , tudatlanul.

-Ja hát, Leon szerelője ott a pályán, és szerelmes Leonba!-magyarázta el Federico annak a csajnak a személy azonosságát.

-Te honnan tudod ezeket?- tekintettem Fedére csodálkozva.

-Camilla!-felelt , és erre a névre meg rezdültem. Hogy lehet ,hogy egy ilyen nekem egy ilyen mellbe vágó dolgot , nem mondott el nekem.

-Federico! Most ki kell mennünk a pályára!-szóltam fel, olyan határozottan mint még eddig soha.Megragadtam Fede kezét és le rángattam a lépcsőn majd ki a házból. Most teljesen nem érdekelt,hogy azok a személyek akik a nappaliban voltak mit gondoltak, csak az érdekelt,hogy megkel akadályoznom ,hogy az a Lara a közelébe férkőzzön a barátomnak.

-Vilu nyugi!-próbálkozott Federico azzal ,hogy lenyugodjak.

-Te ilyen helyzetbe nyugodt lennél?-néztem rá kérdően, s elengedtem a kezét.

-Nem!-válaszolt szemét egy ütembe forgatva fejével.

-Akkor meg, ne mond azt,hogy nyugodt legyek! Gyerünk!-mondtam még mindig kicsattanva a dühtől. megint megfogtam Federico kezét mivel máshogy nem tudott volna haladni a fiatalember az én tempómban. Pár perc múlva oda is értünk mivel fény sebességgel haladtam.

Mikor oda értünk , kezem elvált unokatestvéremtől , mert megláttam leont aki épp a lány felé közeledett. Elkezdtem olyan gyorsan rohanni ahogy csak tudtam. Szerintem még nem fogok szólni arról,hogy Lara szerelmes belé, de biztos nem hagyom,hogy valaha Leonhoz közelebb álljon mint szerelő.