11.rész: Ó ne!

Leon szemszöge*

Már 15 perce ott álttam az autóval a ház előtt de Vilu még mindig nem kanyarodott ki az ajtón. Én aggoódni kezdtem miatta mivel, tudom ,hogy egyedül van és soha nem  szokott késni. Hívatlanul bementem a házba, egyenesen a barátnőm szobája felé vettem utamat. Mikor oda értem az elóbb említett hely ajtaja elé és elfordítottam egy gyors mozdulattal a kilincset majd belöktem az ajtót. Violetta ott hevert a földön fal fehéren és mozdulatlanul  és fal fehéren. Én oda csúsztam mellé  és egyből felkaptam majd kirohantam vele a házból.Óvatosan behelyeztem a gépjárműbe, majd én is beültem és elindultam egyenesen a kórház felé. Próbáltam óvatosan de gyorsan haladni nehogy megsérüljön hiszen nem tudkapaszkodni. Mikor oda értünk lassan kiemeltem a kocsiból majd berohantam vele az épületbe.

-Orvost! Gyorsan!- kiáltoztam mire egy halom fehér köpenyes ember vett körül és bámulták a karomban fekvő Violettát.

-Mi történt?- kérdezte az egyik.

-Nem tudom így találtam rá! -válaszoltam kétségbe esett hangon. Kivették kezemből,majd rá helyezték egy me tős ágyra melynek négy lába végén kis kerekek voltak. Figyelmesen végig követtem ahogy Violettát bevitték egy nagy ajtón a folyosó végén. Hirtelen azt se tudtam ki vagyok, csak azon tudtam jártatni az agyamat,hogyha nem hozzák ki minél hamarabb a barátnőmet onnan én megőrúlök!  Elővettem mobilomat a zsebemből és Angienek irtam egy sms-t ,hogy mi történt Violettával. Én kétségbe esve föl le járkáltam ,hátha le tudok higgadni. Gondolataim úgy váltották egymást mint a villám. De egy közös volt mindegyikben, Viluról szóltak. Az ajtó csapodására lettem figyelmes és berohant rajta Angie és Olga.

-Leon!Mi van Violettával?-kérdezte A ggie és láttam 'hogy a szeme megtelik könnyekkel de nem enged utat nekik. 

-Nem tudom! Nem rég vitték el! -magyaráztam és közben kétségbe esetten. Éreztem szemeim könnyek szöknek így temyeremmel megtöröltem,hoggy ne vegyék észre. 

-Jaj istenem!-mondta Olga összekulcsolva újjait és ő utat engedett könnyeinek. Mi nem feleltünk semmit de rá pár percre bejött az egyik orvos.

-Meg nyugodhatnak! Violetta rendben van! Egy alergiás roham volt holnap után haza is mehet! Nem sokára felébred, most altatásba n van! Egyiküknek bent kéne maradnia vele! Hogy tudja valaki emlékeztetni a történtekre! Az maradjon bent aki megtalálta őt rendben.Egyszrre csak egyikük menjen be!-mondta Dr. Walastro.

-Angie menj te először vagy te Olga én utoljára megyek be!-mondtam nekik mire Angie elindult be az ajtón. Pár perc volt csupán de fél évnek tűnt számomra. Ez megismétlődött Olgaval majd végül jöttem én. Mikor bementem egyből leültem ágya mellé. 

-Szia kincsem! Tudod ,hogy mindennél jobban szeretlek! Na ezért nem fogok mellőled addig elmozdulni míg fel nem kelsz! Szépet álmotsz remélem!-mondtam neki majd tenyerét az én kezembe csúsztattam, felálltam majd adtam egy puszit a homlokára . E cselekedet után vissza ültem a székre és fejemet az ágyra hajtottam és próbáltam aludni. A kezét még alvás közben sem engedtem el.