2.rész: Évforduló

Violetta szemszöge*

Reggel elmentem a suliba a nagyterembe körbe néztem és nem láttam Leont.

-Maxi nem tudod hol van Leon?-kérdeztem.

-Nem! Assszem rosszul volt.-válaszolt Maximiliano.

Szegény Leon pedig ma van a két éves fordulónk. Leültem majd bejött Pablo és Angie a terembe.

-Gyerekek ma van a fő próba mivel holnap van a show napja!-mondta Angie.

-Próba után mindenki mehet haza!-mondta mosolyogva Pablo.

Elpróbáltuk majd én sietősen távoztam. Haza fele menet írtam Leonnak egy sms-t .

 

Leon szemszöge*

Én itthon maradtam ,hogy Vilunak az évfordulónkra csináljak valami meglepit.

Megkértem mindenkit ha Violetta kérdezi miért nem mentem mondják az ,hogy beteg vagyok, amúgy tökéletesen vagyok.

Mielőtt otthonról elindultam volna észre vettem Vilu sms-ét , és vissza írtam neki ,hogy este hatkor induljon el otthonról és menjen a rózsa szirmok mentén.

Ezután mentem kiszortam a rózsa szirmokat végig Violettáék házától egészen az én titkos helyemig  amit akkor fedeztem fel mikor egyszer eltévedtem.

Az említett helyen leterítettem egy piros plédet amire egy kosarat helyeztem amiben volt a kajánk meg egy üveg pezsgő.

 

Vilu szemszöge*

Észre vettem ,hogy Leon visszaírt.

Elolvastam az üzenetet majd készülődni kezdtem .

Először átöltöztem majd smink és végül besütöttem a hajamat.

A táskámba bele raktam a telefonomat és Leon ajándékát  majd lesétáltam a lépcsőn az ajtó felé indultam és amikor elfordítottam a kilincset egy sereg rózsa szirom tárult elém.

Végig sétáltam a kijelölt uton majd megpillantottam Leont.

Oda lépkedtem halkan mögé és befogtam a szemét.

-Na ki vagyok?-mondtam fel ismerhető hangon.

-Az akit a legjobban szeretek!-mondta és leemelte a kezemet a szeméről. 

Leültem mellé és kiszedtem a táskámból az ajándékát.

-Ó az mi!-nézett a dobozra.

-A tiéd!-raktam a kezébe.

-Egy óra köszönöm!-adott egy puszit az orromra.

-Ez pedig a tiéd!-adott a kezembe dobozkát. Izgatottan kinyitottam és egy szív medál volt az 

amibe bele volt gravírozva ,hogy: Örökre együtt.

-Köszönöm!-öleltem meg Leont.

Megettük a kaját és elindultunk haza. Már félúton jártunk amikor megszólalt a telefonom.

-Violetta gyere haza valamit elakarok mondani!-mondta apa a telefonba olyan hangosan ,hogy Leon is hallotta mellettem.

-Megyek már!-csaptam le a telefont és bele süllyesztettem a táskámba.

-Apukád!-mondta Leon a szemét forgatva.

-Ja! Már megint! Néha úgy érzem nem ért meg!-mondtam és Leon átkarolt úgy mentünk tovább.

Megálltunk a házunk előtt megcsókolt elköszönt és már Leon ment is.

Én mielőtt kinyitottam volna az ajtót nagyot sóhajtottam majd elfordítottam a kilincset és beléptem a nappaliba.

-Apa! A barátommal voltam és még csak fél nyolc van!-mentem be dühösen sejtve a mondandóját.

-Violetta miért beszélsz így apáddal!-lépett apám mellé az idegesítő barátnője Jade.

-Te ne szólj bele! Még tönkre megy a sminked! -mondtam Jade-nek pofákat vágva.

-Apa mit keres ez itt?!-mutattam az idegesítő személyre.

-Ezt akartam elmondani Jade ide költözik!-jelentette be apa.

Én dühösen rájuk néztem és felmentem a szobámba.

Alvás előtt az volt az utolsó gondolatom ,hogy ne ezen járjon az agyam holnap nagy show és a legjobb formámat kell hoznom!