Reggel arra keltem ,hogy a napfény bele sütött a szemembe de most még ez sem zavart.Csak az ,hogy itt maradhattam. Hatalmas mosollyal kezdtem a napom , kifésültem a hajam majd besütöttem és felöltöztem.
Ezután a fürdő szobába vettem lépteimet és feltettem az arcomra egy gyenge sminket.
A konyhába vettem utána az utamat. Ott az asztalon lévő tálban elhelyezkedő alma hegy tetejére egy kis cetli volt téve amin a nevem állt.
Levettem és elolvastam. Olga írt ,hogy elment a boltba a lila táskámba már pakolt szendvicset és üditőt.
Ettem és utána elindultam a suliba. Kb. 5 méterre voltam a sulitól mikor..
- Violetta!-üvöltötte a nevem egy mély hang majd megfordultam és megláttam Leont.
-Szia!-fordultam teljesen felé.
-Szia!-ért oda megölelt majd össze kulcsolta ujjainkat és úgy mentünk tovább.
Ezután együtt lépkedtük végig a Studio előtti járdát. Mikor át léptük a suli küszöbén Fran lerohant.
-Olyan jó ,hogy itt vagy!-ölelt meg olyan szorosan ,hogy nem kaptam levegőt.
-Én is örülök! De még boldogabb lennék ha hagynál levegőhöz jutni.
-Ó bocsi!De annyira boldog vagyok!-engedett el majd egy lépést hátrált.
-Vilu! Annyira örülök ,hogy itt maradsz!-ölelt meg az a személy akire nem számítottam Ludmilla.Én csak néztem mint borjú az új kapura.
-Ludmi! Téged megszált valami?-kérdezte Leon furcsa nézéssel engem magához húzva.
-Jaj Leon olyan vicces vagy! Ma úgy keltem fel ,hogy megakarok változni kezdem avval ,hogy Vilutól bocsánatot kérek az eddigiek miatt! Violetta sajnálom!-mondta Ludmilla látszólag komolyan véve de nem vagyok benne biztos lehet ez is egy aljas trükkje. Nem baj mindenki megérdemel egy esélyt.
-Megbocsátok Ludmilla!-mondtam mosolyogva de kételkedve is.
-Ó ez szuper mit szólsz ha délután elmegyünk shoppingolni! -mondta Milla és felcsillantak a szemei.
-Bocs de nem jó!-válaszoltam egy pillanat erejéig tartó vigyorral.
-Ó oké majd később megbeszéljük! Ludmilla el!-csentintgetett maga körül és elment.
Mi a többiekkel csak egymásra néztünk és nevettünk majd elindultunk órára.
Ott leültünk a színpad szélére. Majd pár perc múlva bejött Pablo.
-Gyerekek ma új feladatot kaptok!-lépett be a tanárunk az ajtón.
-Most kiosztom a dalokat és át kell fordítani angolra és utána előadni.-kezdte el Pablo.
-Violetta En mi mundo! Ludmilla Destinada a Brillar! Leon és Diego Euforia!
A többiek pedig Ser mejor!-osztotta ki a dalokat.
Ezután folytattuk az órát és a srácokkal félre vonultunk Ludmillát és Diegot kihagyva.
-Most haza megyünk és háromkor találkozunk a parkban oké srácok!-mondtam nekik.
-Oké! Akkor ott!-helyestek majd elmentek.
-Vilu még nem igazán voltunk kettesben ! Úgy hogy most elmegyünk valahova! Várj meg a suli előtt!-mondta Leon és elrohant.
Nem tudtam miben sántikál de bízom benne úgy hogy itt megvárom.
Mikor kiértem a suli elé éppen akkor ért oda Leon motor háton.
-Na jössz!-nyujtott a kezembe egy sisakot felvettem majd mögé ültem és elindultunk.
Átöleltem a derekát és a hátára hajtottam a fejem , olyan volt mint a mesékben annyi külömbséggel ,hogy nem lóval megyünk.
Két sarkon át mentünk mikor Leon megállt. Egy kis téren voltunk ami nem a park volt viszont volt ott egy pad és egy csomó fa.
Leszáltunk a motorról Leon megfogta a kezem és oda vezetett a padhoz.
Ezután mind a kettőnk ült szótlanul és bámultuk egy mást majd megcsókolt.
Utána Leon kinyújtotta bal kezét és én a mellkasára hajtottam a fejem úgy néztük az előttünk szét terülő gyönyörű tájat.
Sziasztok!
Köszönöm a feliratkozókat sokat jelent nekem! A következő részhez két komit kérek és egy feliratkozót.
Már várom a következő részt! Olyan jó részeid vannak. Ügyes vagy gratulálok! Puszi. :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen! Puszi: "V"
Törlés