4.rész: Könnyes búcsú! Vagy még sem?

Leon szemszöge*

Reggel megnéztem a telefonomat és Violetta küldött egy SMS-t.

Azt írta benne találkozzunk délben a parkban.

Én aggoódni kezdtem és motorral ki siettem a parkba.

Vilu ott ült az egyik padon és csak annyit láttam ,hogy sír. Gyorsan oda mentem és leültem mellé.

-Kicsim jól vagy?-néztem rá aggodalmasan.

-Hát nem igazán!-válaszolt szipogva.

-Mondd el !-fogtam meg mind két kezét és mélyen a szemébe néztem.

-Elköltözünk!-mondta és újabb könnycsepp gördült le az arcán.

Elre a szóra lefagytam és pár percig meg sem tudtam szólalni.

-Hová?-kérdeztem szomorú nézéssel ötvözve. 

-Mexico ! Apámat áthelyezték!-nézett rám könnyes szemmel.

-Nézd ez nem történhet meg!-mondtam adtam egy puszit a homlokára és mentem egyenesen a nagynénjéhez Angiehez.

-Angie!-mentem be az ajtón.

-Leon szia!-köszönt Angie.

-Te is mész Mexicoba?-kérdeztem.

-Nem ! Én és Olga itt maradunk a házban!-válaszolt.

-Akkor beszél Germannal ,hogy Vilu had lakjon veletek mert senki nem fogja kibirni az itt maradtak közül se ő azt ,hogy egy másik országban van!-kezdtem bele a mondandómba.

-Tudom! Mikor German haza ér rögtön beszélek vele! Nyugi!-mondta mosolyogva.

-Oké! Szia! -mentem el . Most egy kicsit megnyugodtam.

Ezután haza mentem és kitaláltam ,hogy később át megyek Violettához hisz Angie eltudja érni ,hogy Vilu itt maradhasson.

Violetta szemszöge*

Mikor Leon távozott elindultam haza.

Otthon szomorúan lépkedtem a lépcső fokokon.

Majd a szobám felé vettem lépteimet. Mikor beléptem az említett helyiségbe, a lila bőröndömet

elővettem az ágyam alól. Elkezdtem pakolni a ruháimat. Behúztam pakolás után rajta a cibzárt és utána a képeimet szedtem elő.

Miközben nézegettem őket a sírás és a nevetés egyszerre támadott meg.

 

 

 

 

 

Épp az utolsó képet néztem amikor belépett a szobámba  apa.

-Kész vagyok már össze pakoltam!-mondtam apának hiszen indulnak nem sokára.

-Hát nem lesz szükség a holmidra ugyanis itt maradhatsz!-mondta apa mosolyogva.

-Jaj köszönöm!-öleltem meg apát.

-Ne nekem köszönd hanem nekik!-mutatott apa az ablakomra.

Oda sétáltam majd kinéztem és ott voltak a barátaim, név szerint : 

Francesca, Camilla, Maxi, Andres, és az aki több nekem mint egy barát Leon.

Rögtön lerohantam a lépcsőn egyenesen ki hozzájuk.

-Csak nem hitted ,hogy elengedünk!-mondták és utána csoport ölelés lett a vége.

Behívtam őket és ott volt Esmeralda apám egyik bárátja  és Olga.

Épp beszélgettünk néhány perce és betoppant Ludmilla , Naty.

-Jaj Vilu olyan jó ,hogy nem mész el!-ölelt meg Naty.

Natyval is jobba vagyunk még ha ludmival annyira nem is.

Olga behozott egy csomó narancs levet és elkezdtük újra a beszélgetést.

Elénekeltük a Tienes el Talentot mikor épp csengetett valaki.

-Ez biztos a taxi ! Mi megyünk!-jött le apa és Jade a lépcsőn.

-Szia apa!-mentem oda hozzá megöleltem ő adott egy puszit a fejemre és már mentek is.

-Milyen jó ,hogy te nem mész el!-mondta Fran.

-Még jó!-mondtam mosolyogva és megint csoport ölelés lett a vége amibe Ludmilla úgy fúrta be magát.

Egy ideig még ott voltak majd mindenki haza ment. Megbeszéltük a srácokkal Ludmilla tudta nélkül ,hogy holnap piknikezünk a parkban.

Ezután felmentem lezuhanyoztam és mentem aludni.

Itt aludhatok a saját ágyamban Buenos Aíresben az helyett ,hogy a repülőn ülnék.

Hála isten.