18.rész: Szívfájdalom

Violetta szemszöge*

Ahogy megláttam őt, a szívem majd kiszakadt a helyéről úgy futottam Leonhoz. Még észre se vett , de Lara felé már csak egy métert kellett megtennie.

-Leon!-üvöltöttem hangosan nevét.

-Violetta!Mit keresel itt?-nézett rám úgy mintha nem is tudná azt ,hogy ő hívott engem oda, de mondjuk most más volt az ok.

-Te hívtál ide!-válaszoltam neki, enyhén dühösen.

-Ez zárt körű edzés, úgyhogy menj el!-lépett barátom mellé Lara,szúrós tekintetet vetett rám , s fintorgott.

-Ja , persze! azt hiszed nem tudom , a kis titkodat! Majd ha fagy akkor hagyom itt veled a barátomat.

-Miről beszélsz?-kérdezte Leon, és felhúzta szemöldökét.

-Mindegy! De Lara biztos tudja miről beszélek!-tettem csípőre kezem, és Larára irányítottam tekintetem.

-Lara, Violetta miről beszél?-nézett rá Leon, s közben össze ráncolta homlokát.

-Nem tudom!-játszotta az ártatlant az előbb említett személy, miközben úgy elpirult mint a paradicsom.

-Na kicsim, majd később találkozunk! Jó?-mondta ki Leon e szavakat mire Lara arcára egy önelégült vigyor került fel.

-Ha te is tudnád azt amit én , akkor...-kezdtem el mondandómat, de Federico oda ért, és vállamra rakta kezét.

-Szia Leon! Violetta igaza van!-állt Fede az én pártomra, nem úgy  mint Leon.

-Miben? Miről van szó?-Leon tekintetéből lelehetett olvasni , az érthetetlenséget, és az enyhe dühöt.

-Ha elmondanánk úgy sem hinnél nekünk!-feleltem , már a könnyektől begyöngyöződött szememmel rá nézve.

-Na de ,mondjátok el!-biztatott minket Leon, arra,hogy mondjuk el, de szemeiből láttam,hogy nem hinne nekem.

-Nem érdekel! Menjetek el már mondtam!!-üvöltött ránk Lara.

-Mások átverhetsz, de minket nem!-vetettem rá dühös tekintetemet.

-Jól van Violetta!! Majd megbeszéljük!!-üvöltött ránk Leon is,vagy más szóval mondva a kis..fú szavakat nem találok rá lány mellé állt. Nekem erre még jobban könnybe lábadt a szemem, és elfutottam.

Federico szemszöge*

Én még egy utolsó szúrós tekintetet, vetettem rájuk, majd elindultam unokatestvérem után.

-Violetta várj!!-kiáltottam utána , mire ő megtorpant.

-Federico, ellenem fordult, és még le is üvöltötte a fejemet!!-értem útól, és amikor meglátott belekezdett a beszédbe.

-Nyugalom! Gyere menjünk!-érintettem meg vállát, és szemem sarkából megláttam Leont kinek szeméből látszott, egy minimális megbánás is, a düh mellé.

Elindultunk haza, de Vilu könnyeit, sajnos nem tudtam eltüntetni arcáról. Végig lépkedtünk a macskaköves járdán, majd már otthon is voltunk.

-Fede, ha apa kérdezi nincs semmi bajom!-törölte le arcáról a könnyeket, de szeme kisírt szeme mindent elárul.

-Rendben!-válaszoltam neki, legalább én legyek mellette. Szerény véleményem szerint, Leon részéről ez nagy hülyeség volt,hogy nem a barátnője mellé állt, hanem még rá is üvöltött.

Kinyitottam a ház ajtaját, majd gyorsan felvezettük lépteinket a lépcsőn, szerencsére senki nem volt a láthatáron, de a konyhából Olga és Ramallo veszekedése hallatszott ki. Bementünk Violetta szobájába, mikor ő ágyára vetődött. 

Sziasztok! Sajnálom sok késést! De nem volt időm, mivel az órarendem változása miatt kevesebb időm volt, ezért nagy valószínűséggel, csak hétvégén lesz időm az írásra, vagy esetleg hétfőn ! De ha minden jól megy , és nem lesz ma semmi dolgom, akkor majd begépelem az új részt, de csak holnap rakom ki!

Puszi Mindenkinek!!!