Bejelentés

Sanálatos módon most nincs annyi időm ,hogy gyakran tudjam hozni a részeket! Jön az év vége,készülni kell a témazárókra stb. Úgy döntöttem,hogy egy kis szünet kell,hogy kiszellőztessem a fejem, ugyanis mostanában semmi nem jön össze és tiszta ideg vagyok!

Amint lecsillapodtak itt körülöttem a kedélyek, és lesz időm azonnal hozom nektek azt a maradék 10 részt az évadból! nagyon sajnálom!!!! 

20.rész: Nagyobb gondok

 Leon szemszöge*

Ez az álom olyan volt,hogy szinte azt üzente békülj ki vele. Feltápászkodtam takaróm alól, és mikor megnyitottam a fiókomat észre vettem,hogy ma már küldtem egy e-mailt Violettának, de hát nem is voltam itthon ,hogy írhattam volna én.....

 

 

Violetta szemszöge*

Most álmomba még egy e-mail is bele rondított, vagyis a hangja mivel nem kapcsoltam ki a laptopot. Morcosan , talpam a fapadlóhoz zártam, és halk léptekkel elindultam íróasztalomhoz,

rákattintottam a kis borítékra, s az üzenet olvasásába kezdtem.

" Violetta! Nem hiszek neked! Lara elmondta azt amire gondoltál..és ez hülyeség,hogy lennék belé szerelmes..akkor nem maradtam volna bent veled abba a rohadt kórházba..nem is értem,hogy gondolhatsz ilyenre!! Na mindegy csak annyit akarok mondani,hogy vége!!!"

Ezektől a szavaktól könnyek kezdtek apránként gyöngyöződni szemembe, én pedig hagytam őket kibuggyanni szememből. Szipogva vissza sétáltam az ágyamhoz , majd párnámba és takarómba rejtőzve folytattam az egerek itatását. Nem lehet így vége,hogy..nem az igazságot tudja! Így nem!! De hiába teszek bármit az a hárpia bele rondít.

 

Másnap reggel*

 

Violetta szemszöge* 

Szomorúan tértem magamhoz álmomból, melyet az e-mail tett rosszá, borússá. de ma másra kell figyelnem, Marotti beszélni akar velem, és nem nézhetek ki úgy mint egy depressziós, tehát neki álltam magamat regenerálni , oda lépkedtem szekrényemhez, kivettem belőle egy fehér szoknyát, és egy kék felsőt. Pizsamám helyére vettem az előbb említett ruha darabokat, majd hajam formálásába kezdtem. Az ablakban terpeszkedő fésűmért nyúltam, majd elkezdtem hajamban megszüntetni a csomókat , miután ezzel végeztem telefonomért nyúltam, mikor

meghallottam ajtóm nyílását, oldalra kaptam fejemet de csak Angie volt az.

- Mi a baj?- nézett aggódó tekintettel nagynéném.

-Semmi..csak nem tudtam aludni!-válaszoltam .

-Ne haragudjatok,hogy zavarok de Vilu indulnunk kell!-jött be szobámba a készen létben álló federico.

-Rendben! Szia Angie!-mentem ki szobámból gyors léptekkel .

Megragadtam kis táskámat, melyet unoka testvérem hozott utánam. Majd kisuhantam a házból. 

-Vilu miért sietsz?- lépkedet utánam, hozzám képest lassú tempóban Fede.

-Nem akarok össze futni Leonnal!-válaszoltam, miközben megvártam unokaöcsémet, majd magam után húztam,hogy haladjunk.

-Miért? Nem haragudhatsz rá ennyire!!-lépkedett arcán " az elegem van" nézéssel díszelegve. 

-Képzeld ,hogy szakított velem egy e-mailben!-álltam meg, elmondtam Federiconak mire ő lefagyott.

Épp megszólalt volna mikor oldalról betoppant társaságunkba egy nem kívánt személy.....

19.rész: Két verzió

Leon szemszöge*

Nem értem Violettát, miért kell megsértődnie ha egyszer meg se mondta amiért dühös volt. 

Jó én is hibás vagyok , de azért igazán megmondhatta volna, és akkor mondjuk ő mellé álltam volna. Bár nem álltam senki oldalára, egyszerűen csak dühös vagyok amiért nem adta meg az okát a dühének. Már együtt vagyunk nem egy napja, nem lehet ,hogy annyira nem ismer ,hogy tudja rólam,hogy hiszek neki, de ha hazudik azt úgyis látom az arcán. Nem érdekel nem kérek bocsánatot, nem leszek ismét én az aki bocsánatot kér közben nem csinált semmit. Most haza megyek írok neki, ha nem válaszol majd megkeresem holnap.

 

 

Violetta szemszöge*

Dühösen bele morogtam egyet párnámba, mire ajtóm csukódását halottam . Felkaptam fejemet kispárnámból,hogy szemügyre vegyem ki az , de csak Federico vigasztaló tekintetével találkoztam.

-Ne szomorkodj Vilu!-ült le ágyam szélére Fede.

-Miért ne szomorkodjak amikor, az az ember akit a legjobban szeretek , velem szemben , egy másik lány pártját fogja!!-nyögtem ki és szememből csak úgy potyogott szomorúságom vize.

-Nyugalom!! Biztos vagyok benne,hogy ő is így érez!! De nem érzed,hogy neki is meg van az oka a haragra,hisz meg se mondtuk neki,hogy te  miért vagy dulkafulka!!-mondott Federico olyan szavakat amiken én csak néztem...mint borjú az új kapura.

- De most az miért baj??-kérdeztem tőle, nagyra nyitva pupillámat.

-Talán azért, mert így csak összezavartad!!-fogta meg kezem, és a szemebe mondta.

- Igazad van! El kell neki mondanom,hogy miért mentem oda!-tértem észhez.

-De ma már nem mert már nagyon késő van apád időszámításában, majd holnap a suliban!!-sóhajtotta Federico, majd arcán felragyogott egy mosoly.

-Jó...ja mond meg létszi apának,hogy nem megyek vacsorázni!!-válaszoltam Fedének, és nekem is felvillant valahogy arcomon egy kusza vigyor.

-Rendben! De viszont én megyek mert éhen halok! Ne hozzam fel a vacsit?-kérdezte már akkor mikor az ajtókilincsért nyúlt.

-Nem..szerintem lezuhanyozok és én alszok is! Elegem van ebből a napból!-dőltem hátra ágyamon.

-Rendben dulkafulka néni!-hadarta el gyorsan Federico, majd felé akartam dobni párnámat , ő kisuhant a szobából, így csak az ajtó fél fát találtam el. Elővettem pizsamámat, egytiszta fehérneműt és elindultam a fürdőbe. Az első amit megláttam az az a törölköző volt ami, levendula lila volt és rajta állt ibolya lilával a nevem. megnyitottam a zuhanyt és míg meleg nem lett a víz levettem magamról mai öltözékemet. Mielőtt beálltam volna a víz csóva alá, egy szoros kontyba össze fogtam hajam,hogy nem legyen vizes és gyorsan beálltam a zuhanyrózsa alá. miközben a vízcseppecskék simogatták arcomat eszembe jutott egy dallam, később ez mellé szöveg is társult és elkezdtem énekelni a zuhany alat

-Soy mi mejor momento y donde quiera yo voy.  -fürdőztem magamat, ezután lemostam magamról a habot, és elzártam a vizet. kiszálltam a zuhanyból és a törölközőmért nyúltam. 

Megtöröltem vele testrészeimet, és magamra húztam azokat a ruha darabokat amiket bevittem.

kiengedtem hajam , e cselekedet után majd kisétáltam a fürdőből. Szobámban ágyamra vetődtem, magamra húztam a takarót , ezután lekapcsoltam a lámpát, mert szerencsére a kapcsoló ott van az ágyamnál, szemhéjammal eltakartam a napvilágot és aludtam. ( Leon és Violetta egyszerre álmodják ugyan azt).

 

álmomból felriadtam, benne volt szinte az út amin Leonnal valószínűleg kell mennem. 

A megbocsátás tükröződött belőle,hogy hiába van Lara vagy Diego, mind a ketten nagyon szeretjük egymást, és semmi, de semmi nem választhat el minket!

Leon szemszöge*

Álmomban benne volt Lara, Diego és Vilu is. Benne volt az a dolog amiből csak sugárzodott ,hogy violettával mi akármennyire is haragszunk egymásra, nem tudunk, mert egymás nélkül az élet sem élet.

Sziasztok Juntosok! Ezen a köszönésen már régóta jártattam az agyam,hogy igen vagy nem..de végülis szerintem nem rossz. Na sajnálom az egy nap csúszást, de nem volt időm! Pénteken vagy csütörtökön hozom a 20.részt! kérlek titeket ha tetszett a rész hagyjatok magatok után nyomot!

Puszi mindenkinek: Tory

18.rész: Szívfájdalom

Violetta szemszöge*

Ahogy megláttam őt, a szívem majd kiszakadt a helyéről úgy futottam Leonhoz. Még észre se vett , de Lara felé már csak egy métert kellett megtennie.

-Leon!-üvöltöttem hangosan nevét.

-Violetta!Mit keresel itt?-nézett rám úgy mintha nem is tudná azt ,hogy ő hívott engem oda, de mondjuk most más volt az ok.

-Te hívtál ide!-válaszoltam neki, enyhén dühösen.

-Ez zárt körű edzés, úgyhogy menj el!-lépett barátom mellé Lara,szúrós tekintetet vetett rám , s fintorgott.

-Ja , persze! azt hiszed nem tudom , a kis titkodat! Majd ha fagy akkor hagyom itt veled a barátomat.

-Miről beszélsz?-kérdezte Leon, és felhúzta szemöldökét.

-Mindegy! De Lara biztos tudja miről beszélek!-tettem csípőre kezem, és Larára irányítottam tekintetem.

-Lara, Violetta miről beszél?-nézett rá Leon, s közben össze ráncolta homlokát.

-Nem tudom!-játszotta az ártatlant az előbb említett személy, miközben úgy elpirult mint a paradicsom.

-Na kicsim, majd később találkozunk! Jó?-mondta ki Leon e szavakat mire Lara arcára egy önelégült vigyor került fel.

-Ha te is tudnád azt amit én , akkor...-kezdtem el mondandómat, de Federico oda ért, és vállamra rakta kezét.

-Szia Leon! Violetta igaza van!-állt Fede az én pártomra, nem úgy  mint Leon.

-Miben? Miről van szó?-Leon tekintetéből lelehetett olvasni , az érthetetlenséget, és az enyhe dühöt.

-Ha elmondanánk úgy sem hinnél nekünk!-feleltem , már a könnyektől begyöngyöződött szememmel rá nézve.

-Na de ,mondjátok el!-biztatott minket Leon, arra,hogy mondjuk el, de szemeiből láttam,hogy nem hinne nekem.

-Nem érdekel! Menjetek el már mondtam!!-üvöltött ránk Lara.

-Mások átverhetsz, de minket nem!-vetettem rá dühös tekintetemet.

-Jól van Violetta!! Majd megbeszéljük!!-üvöltött ránk Leon is,vagy más szóval mondva a kis..fú szavakat nem találok rá lány mellé állt. Nekem erre még jobban könnybe lábadt a szemem, és elfutottam.

Federico szemszöge*

Én még egy utolsó szúrós tekintetet, vetettem rájuk, majd elindultam unokatestvérem után.

-Violetta várj!!-kiáltottam utána , mire ő megtorpant.

-Federico, ellenem fordult, és még le is üvöltötte a fejemet!!-értem útól, és amikor meglátott belekezdett a beszédbe.

-Nyugalom! Gyere menjünk!-érintettem meg vállát, és szemem sarkából megláttam Leont kinek szeméből látszott, egy minimális megbánás is, a düh mellé.

Elindultunk haza, de Vilu könnyeit, sajnos nem tudtam eltüntetni arcáról. Végig lépkedtünk a macskaköves járdán, majd már otthon is voltunk.

-Fede, ha apa kérdezi nincs semmi bajom!-törölte le arcáról a könnyeket, de szeme kisírt szeme mindent elárul.

-Rendben!-válaszoltam neki, legalább én legyek mellette. Szerény véleményem szerint, Leon részéről ez nagy hülyeség volt,hogy nem a barátnője mellé állt, hanem még rá is üvöltött.

Kinyitottam a ház ajtaját, majd gyorsan felvezettük lépteinket a lépcsőn, szerencsére senki nem volt a láthatáron, de a konyhából Olga és Ramallo veszekedése hallatszott ki. Bementünk Violetta szobájába, mikor ő ágyára vetődött. 

Sziasztok! Sajnálom sok késést! De nem volt időm, mivel az órarendem változása miatt kevesebb időm volt, ezért nagy valószínűséggel, csak hétvégén lesz időm az írásra, vagy esetleg hétfőn ! De ha minden jól megy , és nem lesz ma semmi dolgom, akkor majd begépelem az új részt, de csak holnap rakom ki!

Puszi Mindenkinek!!!

16.rész: A meglepetés

Violetta szemszöge*

Miután az ajtó nyitással végeztem , apa volt az egyetlen akit láttam mintha a többiek eltűntek volna. Oda futottam ehhez a személyhez , mire ő szorosan magához ölelt. Ezután felemeltem fejemet és apa arcára pillantottam, s észre vettem ,hogy apu szája beszédre nyílik.

-Fordulj meg! - mondta apa, de nem értettem, egy apa nem ezt mondja a lányának mikor haza jön a kórházból. Elvégeztem azt a cselekedetet ami apukám mondatát alkotta . Mikor megfordultam megláttam a meglepetésemet, s felkiálltottam.

-Federico!-kiáltottam unokatestvérem nevét. Átszeltem az egész nappalit , és Fede nyakába ugrottam, szó szerint.

-Szia!-kapott el mosolyogva, és pár percig el sem engedtem, annyira boldog voltam,hogy újra itt van, hisz már nem láttam csak nem egy éve.

-Te meg mit csinálsz itt?-néztem rá csodálkozva.

-Véget ért a turné, úgyhogy itt leszek egy darabig!-húzta félre száját Federico majd ismét mosolyra irányította.

-De hát az tök jó!-öleltem meg megint.

-Tudom! Velem mindenki jól érzi magát!-utánozta Ludmillát Fede, és úgy csinált mintha hátra lendítené a haját.

-Jaj, ne utánozd azt a hárpiát!!-sóhajtottam egyet , majd megráztam fejemet.

-Rendben!-mondta úgy mint egy kisgyerek , és mellkasára hajtotta a fejét.

-Jaj bocsánat, Mr. Egó !-helyeztem két kezem a szívemre s megbánás színleltem.

-Minden meg van bocsátva!-kapta fel kobakját , és arcára újra kiült egy önelégült vigyor.

- Tényleg, apa hol van Jade?-fordultam meg , és ránéztem apára. Ja és ,hogy félre értés ne essék, oltárira nem hiányzik az életemből az a hárpia.

-Szakítottam vele!-felelte szemrebbenés nélkül , tehát nem viselte meg nagyon. Ebben a mondatban minden benne volt amit hallani akartam már nagyon régóta hallani akartam.

Tudom most úgy kéne csinálnom mintha sajnálnám, pedig már csak hajszál távolságra vagyok attól ,hogy örömömbe ne ugorjak fel az asztalra s ne kezdjem el örömtáncom. Akarva vagy akaratlanul egy hatalmas vigyor termett ott az arcomon, Federicora pillantottam és az a mosoly még mindig ott ékeskedett az arcán, hisz ő is utálta azt a banyát. Ezután újra apára néztem és ő is szélesen mosolygott és csillogó szemekkel nézett a mi környékünkre.

17.rész: A bonyodalom kezdete

Violetta szemszöge*

Apa, tudom sajnálnom kéne , de ez volt életed eddig legjobb döntése!-néztem apára s a vigyor az arcomról letörölhetetlenné vált.

-Violetta!-szólt rám Angie szigorú hangon .

-Ne Angie, hagyja! Örülök ,hogy az a nő többet nem kotnyeleskedik bele az én kapcsolatomba a lányommal!-csitította apa Angiet, majd összefonta karjait. Látszott apán,hogy nem csak ez az oka,hogy szakított vele, de ez engem most teljesen nem érdekelt. Csak az számít,hogy Jade eltűnt az életünkből.

-Gyerekek menjetek fel az emeletre, most valamiről beszélnem kell, ami csak a felnőttekre tartozik!-küldött fel minket apa. Mi erre, lépteinket felvezettük a lépcsőn és be balagtunk a szobámba.

-Violetta ez most ,hogy van?-kérdezte Fede miközben becsukta az ajtót.

-Mármint, mi?-feleltem kérdéssel, s közben letelepedtem ágyam szélére.

-Hát ez! Te és Leon, és ott van Diego és Lara is!-válaszolt gyorsan elhadarva szavait, és leült mellém.

-Ki az a Lara?-néztem unoka testvéremre , tudatlanul.

-Ja hát, Leon szerelője ott a pályán, és szerelmes Leonba!-magyarázta el Federico annak a csajnak a személy azonosságát.

-Te honnan tudod ezeket?- tekintettem Fedére csodálkozva.

-Camilla!-felelt , és erre a névre meg rezdültem. Hogy lehet ,hogy egy ilyen nekem egy ilyen mellbe vágó dolgot , nem mondott el nekem.

-Federico! Most ki kell mennünk a pályára!-szóltam fel, olyan határozottan mint még eddig soha.Megragadtam Fede kezét és le rángattam a lépcsőn majd ki a házból. Most teljesen nem érdekelt,hogy azok a személyek akik a nappaliban voltak mit gondoltak, csak az érdekelt,hogy megkel akadályoznom ,hogy az a Lara a közelébe férkőzzön a barátomnak.

-Vilu nyugi!-próbálkozott Federico azzal ,hogy lenyugodjak.

-Te ilyen helyzetbe nyugodt lennél?-néztem rá kérdően, s elengedtem a kezét.

-Nem!-válaszolt szemét egy ütembe forgatva fejével.

-Akkor meg, ne mond azt,hogy nyugodt legyek! Gyerünk!-mondtam még mindig kicsattanva a dühtől. megint megfogtam Federico kezét mivel máshogy nem tudott volna haladni a fiatalember az én tempómban. Pár perc múlva oda is értünk mivel fény sebességgel haladtam.

Mikor oda értünk , kezem elvált unokatestvéremtől , mert megláttam leont aki épp a lány felé közeledett. Elkezdtem olyan gyorsan rohanni ahogy csak tudtam. Szerintem még nem fogok szólni arról,hogy Lara szerelmes belé, de biztos nem hagyom,hogy valaha Leonhoz közelebb álljon mint szerelő.

15.rész: Irány haza!

Violetta szemszöge*

Miközben ettünk Dr.Walastro , kivette azt az utálatos kanült a kezemből.

Ezután Leon kivitte a tálcát , majd be sétált a fürdőbe és átvette a pizsamáját, vissza sétált hozzám, s oda feküdt mellém. Átkarolta derekam, én mellkasára hajtottam fejemet, és mellé helyeztem a kezemet. Rögtön elaludtunk , és már bezsongva vártuk a holnapot.

Másnap 9 órakor*

Hangokra ébredtem,  és mielőtt kinyitottam volna szemet  megdörzsöltem. Leon már talpon volt és a ha jól láttam , a cuccai pakolásával most végzett.

-Jó reggelt!-mosolygott rám majd, oda lépett hozzám , és nyomott egy puszit az orromra.

-Máris megyünk?-kérdeztem miközben felültem az ágyon , s nyújtózkodtam.

-Igen! Készülődj el és akkor már mehetünk is!- felelt , miközben oda rakta a ruhámat az ágyra és a cipőmet. Beballagtam a fürdőbe majd magamra kaptam a ruha darabokat meg a cipőmet, valahogy megcsináltam a hajamat normálisra majd ki is léptem abból a helyiségből.

-Mehetünk!-szóltam oda Leonnak hatalmas mosollyal  az arcomon.

-Rendben!-válaszolt kezében a csomagja , ezután oda lépett mellém , átkarolt és így vonultunk ki az egész épületből. Már csak 2 méterre voltunk az autótól, mikor Leon elém sietett s kinyitotta nekem az ajtót.

-Hercegnő!-irányította felém Leon a kezét. Ezután lehajtottam fejemet , nehogy beverjem a gépjármű tetejébe , e közben pedig végig hatalmas mosoly ékeskedett arcomon. Letelepedtem a puha huzattal ellátott ülésre, és becsatoltam övemet. Leon oda ült a volán mögé, majd pár perc múlva már mentünk is haza. Szavakba nem tudom önteni,hogy mit érzek , nagyon boldog vagyok ,hogy végre haza mehetek. Találkozhatok apámmal , Angievel , Olgaval, Ramalloval, a tanáraimmal , és persze a barátaimmal. Remélem az a meglepetésem , az ,hogy apa szakított  Jade-el. De Marotti, miért akar velem beszélni? Még gondolkoztam volna de már meg is érkeztünk. 

-Te nem jössz be?-fordultam Leon felé.

-Nem! Mennem kell edzésre, de majd gyere ki a pályára!-felelt, mosolyogva , ezután felém hajolt arcomhoz érintette egyik kezét , majd megcsókolt. 

-Rendben! Szia!-szálltam ki a gépjárműből , és ő elment. Elindultam a hát felé, végig lépkedtem a macska köves úton , majd egy gyors mozdulattal elfordítottam a kilincset , és szó szerint belöktem az ajtót.

Sziasztok! 

Remélem tetszett a rész! Ha igen hagyjatok magatok után nyomot , kérlek titeket!

Köszönöm az előző résznél a két komit! Nagy valószínűséggel holnap hozom az új részt, és ha lesz időm mindennap új részt hozok nektek! De ha nem lesz időm akkor két naponta!

Puszi: Tory