7.rész: Angol dalok

Vilu szemszöge*

Reggel felkeltem fél óra alatt kiválasztottam a ruhámat és  magamra húztam .

Lementem nem is reggeliztem mivel annyira izgultam,hogy nem volt rá időm.

Be siettem az iskolába és ott mikor már indultam volna a barátaimhoz ott termett Pablo.

-Violetta gyere te privátba énekeled el oké?-mondta Pablo mosolyogva.

-Rendben!-válaszoltam majd elmutogattam a már erre néző barátaimnak ,hogy mindjárt megyek. Ez után  bementem Pablo után. A zongorista nagyon hasonlított valakire akit ismerek de nem jutott eszembe kire.

Közben bejött Angie és Beto meg egy kislány aki állítólag a zongorista lánya.

-Violetta nagyon jó! A kiejtés is hibátlan ez ötös!-írt valamit Pablo a mappájába majd kiment.

Én elindultam kifelé de valaki vissza tartott.

-Miért nem reggeliztél!-szólalt meg egy hang megfordítottam a fejemt és Angie volt az.

-Nem volt kedvem!-mondtam oldalra billentve a fejem.

-Ez nem akarás kérdése!-mondta majd mosolyogva egy barna papírzacskót elővett a háta mögül ami egy szendvicset és narancs levet tartalmazott.

-Olga!-mondta szét húzva a zacskó száját .

-Tudta,hogy nem fogsz reggelizni.-mondta még mindig hatalmas mosollyal az arcán.

-Na én most megyek! Otthon találkozunk!-mentem ki sietős léptekkel a teremből ki a többiekhez.

 Útam közben elraktam a kajámat a táskámba még jó ,hogy ma a nagy táskámat vittem.

-Sziasztok mi a téma?-álltam Leon mellé és ő átkarolt.

-Ja hát a dalok! Mi más lenne!-mondta Cami idegesen.

-Ne izgulj ! ha megtanultad azt a szöveget amit leírtam akkor simán fog menni!-próbáltam megnyugtatni idegbeteg barátnőmet.

-Megtanultam de nem vagyok belőle biztos ,hogy menni fog!-mondta még mindig izgatottan.

-Na menjünk kezdődik!-mentünk be a nagy terembe.

(szerző: a videók is Violetta szemszöge ő azért nem látszódik).

Beléptünk és abban a minutumban Camillat és a többieknek menniük kellett fel a színpadra.

 

Nagyon jó volt Camilla angolja rengeteget javult egy papírtól és egy kis gyakorlástól.

-Nagyon jó srácok!-mondta Pablo hatalmas mosollyal az arcán.

-Hála Vilunak ő segített!-mutatott rám Camilla.

-Ugyan nem kellett semmit csinálnom!-legyintettem egyet majd lejöttek.

-Ludmilla gyere!-mondta a tanárunk és beírta Camiék jegyét a mappájában lévő papírra.

Én erre a szóra Leon vállába temettem arcom mivel most jön az a kedves ember akit szívem szerint kinyirnék!

 

Miközben ment a dal azt képzeltem ,hogy Ludmilla feje felrobban és ettől halkan nevetni kezdtem.

-Mi ilyen vicces!-mondta Leon és már ő is mosolygott.

-Ja semmi!-néztem az arcára majd átöleltem és még mindig  ott volt a fejem a vállán.

Mikor vége lett olyan volt mint ,hogyha mérges kígyók közül szabadítottak volna ki.

Azt a remek érzést semmihez nem tudom hasonlítani a világon!

-Szép volt Ludmilla! leon és Diego!-olvasta fel a nevüket Pablo.

-Szeretlek!-mondta Leon mosolyogva majd felállt.

-Én is!-válaszoltam majd fel is ment a színpadra és az a dög is.

A produkció nagyon tetszett leszámítva Diegot aki végig ott volt .

De őt meg egy gitározó majomnak képzeltem így édes mindegy!

Mikor lejöttek Leon olyan megkönnyebbültnek nézet ki ,hogy az valami eszméletlen.

Egyből leült mellém és ugyan abba a helyzetbe voltunk mint a dal előtt.

-Francesca és Marco!-szólította őket a tanárunk és ők egyből felmentek erre a szóra.

Ők a Podemost a mi dalunkat Leonnal énekelik el. Ők is szerelmesek így szerintem jól össze jön.

És hát én lassan elmehetek így jósnak ez is nagyon jó volt!

Mikor lejöttek Pablo elénk állt és elkezdte mondani a jegyeket.

-Mindenki ötöst kap! Mehettek haza vége az órának!-mondta majd ki is ment.

-Leon meg vársz elmegyek a táskámért a szekrényemhez!-mondtam neki mire ő bólintott egyet.

 Mikor oda értem a szekrényhez lépteket hallottam magam mögött de nem foglalkoztam vele.

Majd mikor becsuktam a szekrényem ajtaját ott állt velem szemben Diego.

Én csak ferde szemmel néztem rá majd megpróbáltam elmenni de ő elkapta a csuklómat.

-Na mivan! Nem tetszett a dal?-indult el felém.

-De csak tudod az a része amit a barátom énekelt!És most engedj el mert!-mondtam dühösen.

-Mert?-nézett rám.

-Mert Leon szét rúgja a seggedet!-mondtam határozottan.

-De ő nincs itt!-mondta nevetve.

-Honnan veszed! Engedd el a barátnőmet mert az lesz amit az előbb Violetta mondott!-lépett elő Leon.

Diego ekkor elengedett és elment.

Leon ekkor megölelt és kimentünk elindultunk haza.

-Nem választhatnak el minket!-mondta Leon gondolom észre vette zavart arc kifejezésemet.

Megcsókolt majd megölelt , elbúcsúztunk egymástól majd bementem a házba.

Lezuhanyoztam majd mentem aludni vacsorázni nem volt kedvem!

remélem a következő nap jobb lesz!

 

  Sziasztok! ha tetszett a rész pipáljatok és komizzatok és iratkozzatok fel!

Az előző részre köszönöm a két komit és az 5 pipát! ha tetszik a blog legyek tagja a facebook csoportomnak! Ott osszátok meg a ti violettás blogotokat vagy más blogotokat!

https://www.facebook.com/groups/1394079310895535/

Puszi: Tory

 

 

 

6.rész: Cami angol kiejtése

Violetta szemszöge*

-Gyere menjünk!-álltam fel Leon megfogta a kezemet majd oda sétáltunk a motorhoz felvettük a sisakokat és mentünk is. Mire oda értünk a többiek már ott voltak és valamiről sustorogtak.

 Leon megállt a motorral levettük a sisakokat és oda sétáltunk hozzájuk.

-Mi a téma?-kérdeztem és közben leültünk mi is közéjük.

-Ja csak az angol dalok! Te ,hogy állsz vele! Nem baj ha nincs kész játszd el létszíves.-adta a kezembe Fran a gitárt hatalmas mosollyal az arcán.

Én elkezdtem játszani és énekelni kezdtem. Mikor végeztem meg szólaltam.

-Még csiszolnom kell rajta!-mondtam a számat húzva.

-Ja persze melyik pizsamádban álmodtad ezt!-mondta Camilla.

-Jaj tudom ,hogy nem jó!-mondtam mire Leon elkezdte nézni a homlokomon a lázamat.

-Ő Kicsim mit csinálsz?-kérdeztem nagy boci szemekkel és furcsa arc kifejezéssel.

-Nincs láza akkor csak hülyeséget beszél!-mondta a pasim a többiek felé fordulva.

-Na oké! Camilla te jössz!-adtam oda drága barátnőmnek büszke nézéssel a gitárt.

Maxi egyből befogta a fülét és először nem értettük miért csinálja ezt.

Mikor Cami elkezdte a dalt rájöttem Maximiliano reakciójára Camilla angol kiejtése valami pocsék. Mintha kínaiul énekelne! Vagy nem is tudom milyen nyelven!

-Na milyen?-nézett ránk furcsa kiejtésű barátnőnk.

-Háát még dolgozz rajta!-mondta neki Fran elhúzva szavait.

-Miért mi van az angol kiejtésemmel?-nézett ránk kérdően és nem tudta mi van.

-Hát nem a legjobb az angolod!-mondta Maxi.

-Tudom mi van a helyemre pályáztok! Na én megyek!-sértődött meg Cami és elviharzott.

-Cami várj!-ugrottam fel és utána mentem.

-Mi az Vilu nem kell ,hogy te is ki oktass!-mondta Camilla zavartan.

-Nem ki oktatni akarlak hanem segítek gyere!-fogtam meg a kezét jóval arrébb mentünk a többiektől és ott gyakoroltunk.

-Na nézd itt ezen a lapon kiejtés szerint leírtam neked ha megtanulod onnantól már megy is!-adtam át neki az én kiejtés szerinti papíromat amit neki csináltam most gyorsan.

Elénekeltük egy párszor majd vissza mentünk a többiekhez.

-Nézd Cami bocsi!-kezdett el Fran beszélni.

-Semmi baj Francesca te csak jót akarsz tudom!-ült le mellém Camilla.

-Akkor jó!-mondta Fran megkönnyebbült hangon.

-Na Leon most pedig te jössz!-adtam a kezébe a gitárt és adtam egy puszit az arcára.

-Rendben!-hajtotta jobbra majd balra a fejét és elkezdte.

Mikor vége lett tapsoltam mint a 3 évesek úgy.-Tök jó Leon!-mondta Maxi.

-Köszönöm!-mondta majd át karolta a derekamat én pedig vállára hajtottam a fejemet.

-Srácok hol van Naty?-kérdeztem pedig már 40 perce ott voltunk.

-Itt vagyok!-rohant oda majd leült Fran mellé.

-Bocsika srácok anyunak kellett segítenem!-mondta Nata mentegetőzve.

-Naty itt nem kell mentegetőznöd nem Ludmillák vagyunk!-mondtam neki megértően.

-Tényleg miért vagy még Ludmillánál?-kérdezte Francesca.

-Őszintén nem tudom!-mondta a fejét rázva.

-Ja srácok van egy szuper galaktikus pletykám a számotokra!-hajolt előre Natalia.

-Mi ?-mondta Fran a mi pletyka királynőnk.

-Ludmilla és Diego szövetkeztek Vilu ellen mert szét akarják őket választani Leonnal, és mind tudjuk ,hogy nem fog össze jönni!-mondta mosolyogva.

-Na az az egy tuti!-mondta Leon.

Még ott voltunk egy kis ideig majd mindenki ment haza.

Én Leonnal mentem motorral. Út közben csakj azon járt a fogas kerekem ,hogy Ludmilla ,hogy lehet ilyen gonosz valaki ,hogy még az egyetlen jót az életemből elakarja venni.

Mikor megérkeztünk próbáltam leplezni a szomorúságomat de nem jártam sikerrel.

-Kincsem mi a baj?fogta meg a kezemet Leon ês leszált a motorról.

-Ja semmi!-válaszoltam a fejemet rázva.

-Vilu ismerlek engem nem csapsz be soha!-állt közelebb hozzám.

-Csak az ,hogy miért akar minket Ludmilla elválasztani!-mondtam és le néztem.

-Drágám minket senki és semmi nem választhat el!-emelte fel államnál fogva felemelte a fejemet és mélyen elmerültem gesztenye barna szemeiben.

-Megígéred!-mondtam kis kutya pofival rá nézve.

-Megígérem!-mondta majd megcsókolt ,megölelt és már el is ment.

Ezután én az ajtó felé vettem lépteimet és elfordítottam a kilincset.

-Na hol voltál kisasszony!-mondta Angie.

-Ja hát a srácokkal! Na bocsi megyek aludni holnap adjuk elő az angol dalokat!-mondtam neki és felmentem a szobámba de elótte lezuhanyoztam majd elégedetten aludtam el.

Sziasztok! Szeretnék minden kedves olvasót megkérni ,hogy komizzon , pipáljon és iratkozzon fel. Nekem nagyon sokat jelentene! Előre is köszönöm!

5.rész: Ludmilla megváltozik?

Violetta szemszöge*

Reggel arra keltem ,hogy a napfény bele sütött a szemembe de most még ez sem zavart.Csak az ,hogy itt maradhattam. Hatalmas mosollyal kezdtem a napom , kifésültem a hajam majd besütöttem és felöltöztem.

Ezután a fürdő szobába vettem lépteimet és feltettem az arcomra egy gyenge sminket.

A konyhába vettem utána az utamat. Ott az asztalon lévő tálban elhelyezkedő alma hegy tetejére egy kis cetli volt téve amin a nevem állt.

Levettem és elolvastam. Olga írt ,hogy elment a boltba a lila táskámba már pakolt szendvicset és üditőt.

Ettem és utána elindultam a suliba. Kb. 5 méterre voltam a sulitól mikor..

- Violetta!-üvöltötte a nevem egy mély hang majd megfordultam és megláttam Leont.

-Szia!-fordultam teljesen felé.

-Szia!-ért oda megölelt majd össze kulcsolta ujjainkat és úgy mentünk tovább.

Ezután együtt lépkedtük végig a Studio előtti járdát. Mikor át léptük a suli küszöbén Fran lerohant.

-Olyan jó ,hogy itt vagy!-ölelt meg olyan szorosan ,hogy nem kaptam levegőt.

-Én is örülök! De még boldogabb lennék ha hagynál levegőhöz jutni.

-Ó bocsi!De annyira boldog vagyok!-engedett el majd egy lépést hátrált.

-Vilu! Annyira örülök ,hogy itt maradsz!-ölelt meg az a személy akire nem számítottam Ludmilla.Én csak néztem mint borjú az új kapura.

-Ludmi! Téged megszált valami?-kérdezte Leon furcsa nézéssel engem magához húzva.

-Jaj Leon olyan vicces vagy! Ma úgy keltem fel ,hogy megakarok változni kezdem avval ,hogy Vilutól bocsánatot kérek az eddigiek miatt! Violetta sajnálom!-mondta Ludmilla látszólag komolyan véve de nem vagyok benne biztos lehet ez is egy aljas trükkje. Nem baj mindenki megérdemel egy esélyt.

-Megbocsátok Ludmilla!-mondtam mosolyogva de kételkedve is.

-Ó ez szuper mit szólsz ha délután elmegyünk shoppingolni! -mondta Milla és felcsillantak a szemei.

-Bocs de nem jó!-válaszoltam egy pillanat erejéig tartó vigyorral.

-Ó oké majd később megbeszéljük! Ludmilla el!-csentintgetett maga körül és elment.

Mi a többiekkel csak egymásra néztünk és nevettünk majd elindultunk órára.

Ott leültünk a színpad szélére. Majd pár perc múlva bejött Pablo.

-Gyerekek ma új feladatot kaptok!-lépett be a tanárunk az ajtón.

-Most kiosztom a dalokat és át kell fordítani angolra és utána előadni.-kezdte el Pablo.

-Violetta En mi mundo! Ludmilla Destinada a Brillar! Leon és Diego Euforia!

A többiek pedig Ser mejor!-osztotta ki a dalokat.

Ezután folytattuk az órát és a srácokkal félre vonultunk Ludmillát és Diegot kihagyva.

-Most haza megyünk és háromkor találkozunk a parkban oké srácok!-mondtam nekik.

-Oké! Akkor ott!-helyestek majd elmentek.

-Vilu még nem igazán voltunk kettesben ! Úgy hogy most elmegyünk valahova! Várj meg a suli előtt!-mondta Leon és elrohant.

Nem tudtam miben sántikál de bízom benne úgy hogy itt megvárom.

Mikor kiértem a suli elé éppen akkor ért oda Leon motor háton.

 -Na jössz!-nyujtott a kezembe egy sisakot felvettem majd mögé ültem és elindultunk.

Átöleltem a derekát és a hátára hajtottam a fejem , olyan volt mint a mesékben annyi külömbséggel ,hogy nem lóval megyünk.

Két sarkon át mentünk mikor Leon megállt. Egy kis téren voltunk ami nem a park volt viszont volt ott egy pad és egy csomó fa.

Leszáltunk a motorról Leon megfogta a kezem és oda vezetett a padhoz.

Ezután mind a kettőnk ült szótlanul és bámultuk egy mást majd megcsókolt.

Utána Leon kinyújtotta bal kezét és én a mellkasára hajtottam a fejem úgy néztük az előttünk szét terülő gyönyörű tájat.

Sziasztok! 

Köszönöm a feliratkozókat sokat jelent nekem! A következő részhez két komit kérek és egy feliratkozót.

Puszi: "V"

 

 

4.rész: Könnyes búcsú! Vagy még sem?

Leon szemszöge*

Reggel megnéztem a telefonomat és Violetta küldött egy SMS-t.

Azt írta benne találkozzunk délben a parkban.

Én aggoódni kezdtem és motorral ki siettem a parkba.

Vilu ott ült az egyik padon és csak annyit láttam ,hogy sír. Gyorsan oda mentem és leültem mellé.

-Kicsim jól vagy?-néztem rá aggodalmasan.

-Hát nem igazán!-válaszolt szipogva.

-Mondd el !-fogtam meg mind két kezét és mélyen a szemébe néztem.

-Elköltözünk!-mondta és újabb könnycsepp gördült le az arcán.

Elre a szóra lefagytam és pár percig meg sem tudtam szólalni.

-Hová?-kérdeztem szomorú nézéssel ötvözve. 

-Mexico ! Apámat áthelyezték!-nézett rám könnyes szemmel.

-Nézd ez nem történhet meg!-mondtam adtam egy puszit a homlokára és mentem egyenesen a nagynénjéhez Angiehez.

-Angie!-mentem be az ajtón.

-Leon szia!-köszönt Angie.

-Te is mész Mexicoba?-kérdeztem.

-Nem ! Én és Olga itt maradunk a házban!-válaszolt.

-Akkor beszél Germannal ,hogy Vilu had lakjon veletek mert senki nem fogja kibirni az itt maradtak közül se ő azt ,hogy egy másik országban van!-kezdtem bele a mondandómba.

-Tudom! Mikor German haza ér rögtön beszélek vele! Nyugi!-mondta mosolyogva.

-Oké! Szia! -mentem el . Most egy kicsit megnyugodtam.

Ezután haza mentem és kitaláltam ,hogy később át megyek Violettához hisz Angie eltudja érni ,hogy Vilu itt maradhasson.

Violetta szemszöge*

Mikor Leon távozott elindultam haza.

Otthon szomorúan lépkedtem a lépcső fokokon.

Majd a szobám felé vettem lépteimet. Mikor beléptem az említett helyiségbe, a lila bőröndömet

elővettem az ágyam alól. Elkezdtem pakolni a ruháimat. Behúztam pakolás után rajta a cibzárt és utána a képeimet szedtem elő.

Miközben nézegettem őket a sírás és a nevetés egyszerre támadott meg.

 

 

 

 

 

Épp az utolsó képet néztem amikor belépett a szobámba  apa.

-Kész vagyok már össze pakoltam!-mondtam apának hiszen indulnak nem sokára.

-Hát nem lesz szükség a holmidra ugyanis itt maradhatsz!-mondta apa mosolyogva.

-Jaj köszönöm!-öleltem meg apát.

-Ne nekem köszönd hanem nekik!-mutatott apa az ablakomra.

Oda sétáltam majd kinéztem és ott voltak a barátaim, név szerint : 

Francesca, Camilla, Maxi, Andres, és az aki több nekem mint egy barát Leon.

Rögtön lerohantam a lépcsőn egyenesen ki hozzájuk.

-Csak nem hitted ,hogy elengedünk!-mondták és utána csoport ölelés lett a vége.

Behívtam őket és ott volt Esmeralda apám egyik bárátja  és Olga.

Épp beszélgettünk néhány perce és betoppant Ludmilla , Naty.

-Jaj Vilu olyan jó ,hogy nem mész el!-ölelt meg Naty.

Natyval is jobba vagyunk még ha ludmival annyira nem is.

Olga behozott egy csomó narancs levet és elkezdtük újra a beszélgetést.

Elénekeltük a Tienes el Talentot mikor épp csengetett valaki.

-Ez biztos a taxi ! Mi megyünk!-jött le apa és Jade a lépcsőn.

-Szia apa!-mentem oda hozzá megöleltem ő adott egy puszit a fejemre és már mentek is.

-Milyen jó ,hogy te nem mész el!-mondta Fran.

-Még jó!-mondtam mosolyogva és megint csoport ölelés lett a vége amibe Ludmilla úgy fúrta be magát.

Egy ideig még ott voltak majd mindenki haza ment. Megbeszéltük a srácokkal Ludmilla tudta nélkül ,hogy holnap piknikezünk a parkban.

Ezután felmentem lezuhanyoztam és mentem aludni.

Itt aludhatok a saját ágyamban Buenos Aíresben az helyett ,hogy a repülőn ülnék.

Hála isten.

3.rész: A SHOW!!

Violetta szemszöge*

Reggel felkeltünk egből mentünk a helyszínre elkészülődtünk és már kezdődött is!

Kis műsor változás történt ki vették a Código Amistadot!

Már voltak a fiúk és Nataék is most jövök én úgy izgulok!!

A dal közben alra gondoltam ,hogy nincs ahoz fogható érzés amikor mindenki elé kiálhatsz és ki énekelheted magadat! 

Vége a Shownak most jön az On Beat!

Mikor végeztünk meghajoltunk és mentünk haza. A csajokkal megbeszéltük ,hogy találkozunk a karaokéba.

-Ja nagyon jók voltatok!-ölelt meg Olga.

-Köszi!-Most mennem kell találkozunk a csajokkal!-mentem gyorsan fel a szobámba át öltöztem és mentem is.

Mikor oda értem éppen abban a percben a nevemet hallodtam elhangzani a kikiáltó szájából.

Kérdően néztem de oda mentem.

A dal közben Leon oda jött hozzám jó volt vele énekelni.

-Gyere!-fogta meg a kezemet és elindultunk ki fele.

-Én a csajoknak a szememmel már jeleztem ,hogy elmentünk.

Már a tekintetünkből megértjük egymást.

Elindultunk haza. Csodás érzés fogott el csak ketten vagyunk a holdfényben sétálva.

Megálltunk a mi házunk előtt megölelt majd elindult.

-Leon ! Valami elmaradt!-mondtam a szememet forgatva.

Mosolyogva vissza jött megcsókolt és ment is.

-Vilu! Kislányom mondanom kell valami!-fogadott apa nem valami boldogan.

-Igen mi az?-léptem közelebb.

-Elköltözünk Mexicóba! Át helyeztek és ezért elmegyünk.

Én nem is tudtam válaszolni rögtön felmentem a szobámba és csak arra lettem figyelmes ,hogy könnyek hullanak le az arcomról.

Rögtön arra gondoltam ezt ,.hogy mondom el Leonnak és a többieknek!

Aludni se tudtam végig sírtam az egész északát.

2.rész: Évforduló

Violetta szemszöge*

Reggel elmentem a suliba a nagyterembe körbe néztem és nem láttam Leont.

-Maxi nem tudod hol van Leon?-kérdeztem.

-Nem! Assszem rosszul volt.-válaszolt Maximiliano.

Szegény Leon pedig ma van a két éves fordulónk. Leültem majd bejött Pablo és Angie a terembe.

-Gyerekek ma van a fő próba mivel holnap van a show napja!-mondta Angie.

-Próba után mindenki mehet haza!-mondta mosolyogva Pablo.

Elpróbáltuk majd én sietősen távoztam. Haza fele menet írtam Leonnak egy sms-t .

 

Leon szemszöge*

Én itthon maradtam ,hogy Vilunak az évfordulónkra csináljak valami meglepit.

Megkértem mindenkit ha Violetta kérdezi miért nem mentem mondják az ,hogy beteg vagyok, amúgy tökéletesen vagyok.

Mielőtt otthonról elindultam volna észre vettem Vilu sms-ét , és vissza írtam neki ,hogy este hatkor induljon el otthonról és menjen a rózsa szirmok mentén.

Ezután mentem kiszortam a rózsa szirmokat végig Violettáék házától egészen az én titkos helyemig  amit akkor fedeztem fel mikor egyszer eltévedtem.

Az említett helyen leterítettem egy piros plédet amire egy kosarat helyeztem amiben volt a kajánk meg egy üveg pezsgő.

 

Vilu szemszöge*

Észre vettem ,hogy Leon visszaírt.

Elolvastam az üzenetet majd készülődni kezdtem .

Először átöltöztem majd smink és végül besütöttem a hajamat.

A táskámba bele raktam a telefonomat és Leon ajándékát  majd lesétáltam a lépcsőn az ajtó felé indultam és amikor elfordítottam a kilincset egy sereg rózsa szirom tárult elém.

Végig sétáltam a kijelölt uton majd megpillantottam Leont.

Oda lépkedtem halkan mögé és befogtam a szemét.

-Na ki vagyok?-mondtam fel ismerhető hangon.

-Az akit a legjobban szeretek!-mondta és leemelte a kezemet a szeméről. 

Leültem mellé és kiszedtem a táskámból az ajándékát.

-Ó az mi!-nézett a dobozra.

-A tiéd!-raktam a kezébe.

-Egy óra köszönöm!-adott egy puszit az orromra.

-Ez pedig a tiéd!-adott a kezembe dobozkát. Izgatottan kinyitottam és egy szív medál volt az 

amibe bele volt gravírozva ,hogy: Örökre együtt.

-Köszönöm!-öleltem meg Leont.

Megettük a kaját és elindultunk haza. Már félúton jártunk amikor megszólalt a telefonom.

-Violetta gyere haza valamit elakarok mondani!-mondta apa a telefonba olyan hangosan ,hogy Leon is hallotta mellettem.

-Megyek már!-csaptam le a telefont és bele süllyesztettem a táskámba.

-Apukád!-mondta Leon a szemét forgatva.

-Ja! Már megint! Néha úgy érzem nem ért meg!-mondtam és Leon átkarolt úgy mentünk tovább.

Megálltunk a házunk előtt megcsókolt elköszönt és már Leon ment is.

Én mielőtt kinyitottam volna az ajtót nagyot sóhajtottam majd elfordítottam a kilincset és beléptem a nappaliba.

-Apa! A barátommal voltam és még csak fél nyolc van!-mentem be dühösen sejtve a mondandóját.

-Violetta miért beszélsz így apáddal!-lépett apám mellé az idegesítő barátnője Jade.

-Te ne szólj bele! Még tönkre megy a sminked! -mondtam Jade-nek pofákat vágva.

-Apa mit keres ez itt?!-mutattam az idegesítő személyre.

-Ezt akartam elmondani Jade ide költözik!-jelentette be apa.

Én dühösen rájuk néztem és felmentem a szobámba.

Alvás előtt az volt az utolsó gondolatom ,hogy ne ezen járjon az agyam holnap nagy show és a legjobb formámat kell hoznom!