13.rész: Látogatók

Violetta szemszöge*

- De jó , ez egyre csak jobb lesz!-válaszoltam a szabad karommal rá ütve egyet az ágyra.

-Na nyugalom kicsim!-állt fel Leon majd nyomott egy puszit az orromra.

- Ó..ó!-sóhajtottam fel , abból az okból ,hogy már futás hangot halottam a folyosóról és biztos nem az orvos rohangál ilyen hangosan.

-Ne félj, itt vagyok!-fogta meg kezemet Leon és miközben e szavakat ejtette ki száján próbáltam minél kevésbé arra gondolni,hogy mindjárt "beúsznak" az ajtón.

-Vilu úgy aggódtunk érted!-rontott be az ajtón Fran ,és utána Cami, Broadey, Maxi, majd végül Andres.  Miután a drága "halacskák" bejöttek s nyakamba borult mindenki.

-Jaj, én is jövök4- állt fel Leon és ő is csatlakozott.

-Gyerekek , nem kapok levegőt!-szólaltam meg halk hangon mert már nem kaptam levegőt.

- Rendben!-reagáltak kamu sértődöttséggel és elemelkedtek tőlem.

-Ja  Vilu  , nyugi nem maradtál le semmiről! Gregorio szokásos üvöltözése órán senkit sem érdekel!-nevette el magát mondata végén Maximiliano.

-De csak ezért ilyen mert ,holnap lesz a Retro buli!-szólalt fel Broad , szokatlanul mivel utálja Gregoriot.

-Broad, te most megvédted Gregoriot!?-néztem rá kérdően mutatva.

-Mi? Pf..! Violetta hülyeségeket beszélsz!-legyintett egyet Broadey, s fütyörészni kezdett.

-De , Vilunak igaza van! Haver beléd csapott a villám?-értett egyet velem Maxi.

-Nem megvédem, csak lefektetem a tényeket!-védte meg magát Broad.

-Na mindegy srácok lapozzunk, Vilu holnap amikor hazaérsz lesz egy meglepetésed, apád haza jött Mexicóból. De ez még nem minden Marotti beszélni akar veled, a másik meglepetést meg nem mondhatom meg!-terelte el a témát Francesca.

-Mégis miről akarhat velem beszélni a u-mix producere?-néztem végig rajtuk kérdően nézve s közben felhúztam szemöldökömet.

-Azt nem mondta!-vonta meg vállát Camilla.

-Elnézést, de vége a látogatási időnek!-lépett be egy nővér az ajtón ,akinek ha jól láttam a névjegykártyáját az a neve ,hogy Matylda.

-Rendben! Akkor sziasztok! Holnap találkozunk! -álltak fel a srácok és elindultak ki az ajtón.

-Nagyon szeretlek!-ölelt meg gyorsan Francesca.

-Én is! De holnap találkozunk!-válaszoltam neki és végül már ő is elindult ki az ajtón. 

Fran volt így ugye a sereg hajtó , mert ő maradt bent utoljára  és az integetéssel sem állt volna meg ha Camilla nem húzza el magával.

Sziasztok!

Sajnálom a sok késést! nem fog többet elő fordulni. Ha tetszett a rész , kérlek titeket komizzatok ugyan is érdekel a véleményetek! Amint lehet hozom az új részt!

Puszi mindenkinek!! 

 

 

 

 

 

 

12.rész:Ébredés

Leon szemszöge*

Eljött a reggel is és Violetta még mindig nem nyitotta ki csillogó szemeit. Én még jobban szorítottam gyönge és mozdulatlan kezét majd ránéztem és elkezdtem hozzá beszélni.

-Vilu! Vilu kelj fel! Kérlek!-mondtam szomorú hangon és kicsit megkocogtattam a vállát.

Ő még mindig mozdulatlanul  feküdt ugyan abban a pozícióban. Éreztem ,hogy szemem könnyekkel gyöngyöződik tele és azok legördülnek arcomon. Arcom tenyerembe temettem és megtöröltem szemeimet.

-Leon! Hol vagyok?-szólalt meg egy lágy hang ami kiköpött olyan volt mint Violettá-é.

Tenyereimet elemeltem egy gyors mozdulattal arcomból, és ő volt az. Számat mosolyra húztam

és bele temettem magamat nagy gesztenye barna szemeibe.

Violetta szemszöge*

A sötétségből világosság tárult szemeim elé, de más volt a helyszín. Lila falak helyett itt fehérek voltak. Nem volt hatalmas ablak rajta, és a képeim sem voltak rajta. Fehér ajtó helyett egy barna terpeszkedett a szoba elején. Ezek után ismertem fel a helyet ez egy kórházi szoba. A bal karomban erős fájdalmat éreztem ezért tekintetem rá irányítottam. Hát persze,hogy fáj egy kanul ékeskedett benne.

-Leon, elmondanád mit keresek én itt a kórházban!-néztem rá kérdően.

-Hát mire emlékszel?-kérdezte mosolyogva.

-Arra ,hogy elájultam a szobámban!-válaszoltam neki gyorsan, szinte elhadarva.

-Pillanat szólok az orvosnak!-állt fel majd kisétált a szobából. Szuper, az egyetlen ember aki eltudná mondani mit keresek én itt az az orvos és aki most sétált ki az ajtón.

-Szerbusz Violetta!-jött be mosolyogva az orvosom Dr. Walastro.

-Jó napot!-köszöntem vissza és próbáltam leplezni bizonytalanságomat előttük, mivel még mindig nem értem ,hogy miért vagyok itt.

-Nos hát, egy alergiás roham miatt kerültél ide! Ez a fiatal ember rohant be veled az épületbe!-mutatott Leonra a doki, mire ő elmosolyodott majd rám nézett.

-Ma este kiszedjük a kan-ült a kezéből és most megkapja az utolsó adag gyógyszer!-folytatta az orvos majd besétált egy nővér az ajtón akinek ha jól láttam a név tábláját az a neve ,hogy Florencia. Oda adott Dr. Walastronak egy injekciós tűt mire ő   a kanülbe helyezte és bele fecskendezte azt az egész löttyöt. Szegény Leon kezét úgy megszorítottam mivel ott ült mellettem és nagyon fájt. Rosszabb mintha kanül nélkül adnák be. Mikor véget ért az olyan volt mintha ezer követ levennének a vállamról.Maga a megtestesült szabadság.

-Viszlát! Este majd jövünk!-mentek ki az ajtón csak Leon maradt bent.

-Készülj mindjárt jönnek a srácok!-mondta mosolyogva,mire nekem kitágult a szemem és úgy néztem rá.

11.rész: Ó ne!

Leon szemszöge*

Már 15 perce ott álttam az autóval a ház előtt de Vilu még mindig nem kanyarodott ki az ajtón. Én aggoódni kezdtem miatta mivel, tudom ,hogy egyedül van és soha nem  szokott késni. Hívatlanul bementem a házba, egyenesen a barátnőm szobája felé vettem utamat. Mikor oda értem az elóbb említett hely ajtaja elé és elfordítottam egy gyors mozdulattal a kilincset majd belöktem az ajtót. Violetta ott hevert a földön fal fehéren és mozdulatlanul  és fal fehéren. Én oda csúsztam mellé  és egyből felkaptam majd kirohantam vele a házból.Óvatosan behelyeztem a gépjárműbe, majd én is beültem és elindultam egyenesen a kórház felé. Próbáltam óvatosan de gyorsan haladni nehogy megsérüljön hiszen nem tudkapaszkodni. Mikor oda értünk lassan kiemeltem a kocsiból majd berohantam vele az épületbe.

-Orvost! Gyorsan!- kiáltoztam mire egy halom fehér köpenyes ember vett körül és bámulták a karomban fekvő Violettát.

-Mi történt?- kérdezte az egyik.

-Nem tudom így találtam rá! -válaszoltam kétségbe esett hangon. Kivették kezemből,majd rá helyezték egy me tős ágyra melynek négy lába végén kis kerekek voltak. Figyelmesen végig követtem ahogy Violettát bevitték egy nagy ajtón a folyosó végén. Hirtelen azt se tudtam ki vagyok, csak azon tudtam jártatni az agyamat,hogyha nem hozzák ki minél hamarabb a barátnőmet onnan én megőrúlök!  Elővettem mobilomat a zsebemből és Angienek irtam egy sms-t ,hogy mi történt Violettával. Én kétségbe esve föl le járkáltam ,hátha le tudok higgadni. Gondolataim úgy váltották egymást mint a villám. De egy közös volt mindegyikben, Viluról szóltak. Az ajtó csapodására lettem figyelmes és berohant rajta Angie és Olga.

-Leon!Mi van Violettával?-kérdezte A ggie és láttam 'hogy a szeme megtelik könnyekkel de nem enged utat nekik. 

-Nem tudom! Nem rég vitték el! -magyaráztam és közben kétségbe esetten. Éreztem szemeim könnyek szöknek így temyeremmel megtöröltem,hoggy ne vegyék észre. 

-Jaj istenem!-mondta Olga összekulcsolva újjait és ő utat engedett könnyeinek. Mi nem feleltünk semmit de rá pár percre bejött az egyik orvos.

-Meg nyugodhatnak! Violetta rendben van! Egy alergiás roham volt holnap után haza is mehet! Nem sokára felébred, most altatásba n van! Egyiküknek bent kéne maradnia vele! Hogy tudja valaki emlékeztetni a történtekre! Az maradjon bent aki megtalálta őt rendben.Egyszrre csak egyikük menjen be!-mondta Dr. Walastro.

-Angie menj te először vagy te Olga én utoljára megyek be!-mondtam nekik mire Angie elindult be az ajtón. Pár perc volt csupán de fél évnek tűnt számomra. Ez megismétlődött Olgaval majd végül jöttem én. Mikor bementem egyből leültem ágya mellé. 

-Szia kincsem! Tudod ,hogy mindennél jobban szeretlek! Na ezért nem fogok mellőled addig elmozdulni míg fel nem kelsz! Szépet álmotsz remélem!-mondtam neki majd tenyerét az én kezembe csúsztattam, felálltam majd adtam egy puszit a homlokára . E cselekedet után vissza ültem a székre és fejemet az ágyra hajtottam és próbáltam aludni. A kezét még alvás közben sem engedtem el.